Országos érdek tehát egy-egy ilyen kaliberű gazdasági szereplőt minél tovább megtartani, mivel a közvetlen haszonnál fontosabb folyamatokat indít el.
A Kolozsvár melletti Nemeszsukon tegnap avatták fel hivatalosan a Nokia mobiltelefon-gyártó cég romániai gyárát. A cég több ezer személyt kíván foglalkoztatni, ezzel pedig munkát és béreket biztosít a régió lakosságának. Akárcsak a németországi Bochumban, ahonnan Kolozs megyébe költöztette üzemét, és ahol korábbi alkalmazottainak ezreit hagyta kereset nélkül. Kegyetlen képlet ez, amelynek kétségkívül fontos etikai vonzatainál lényegesebbek a gyakorlati vetületei. A mindenkori bukaresti kormánynak és a Kolozs megyei vezetésnek nem szabad szem elől tévesztenie, hogy néhány év múlva Nemeszsuk is Bochum sorsára juthat, a Nokia pedig más országba telepítheti üzemét. A megyei vezetés korábbi becslése szerint a finn óriás kilenc-tíz évig működtetheti nemeszsuki üzemét. Egy évtized alatt pedig szervesen beépül a térség – és az ország – gazdaságába, hozzájárul az infrastruktúra kiépüléséhez, és a munkaerő szakképzéséhez. Vagyis saját profitján kívül további értékeket is teremt. Ezeket az értéket pedig az után is kamatoztatni lehet, amikor a Nokia úgy dönt, hogy más országba költözik.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.