2008. március 07., 00:002008. március 07., 00:00
A koalíciós pártok a társadalom egyféle „érettségi\" próbájaként fogják fel, amelybõl kiderül, képes-e a magyar polgár felülemelkedni aprópénzre váltható félelmein, egy nagyívû reformfolyamat érdekében. Az ellenzék viszont afféle bizalmi szavazásként kommunikálja: ennek megfelelõen a szavazás Gyurcsány Ferencrõl és kormányáról szól; vagyis az igenek sikere elvezethet a kormány bukásához. A kampányban felcserélõdni látszottak a hagyományos ideológiai szerepek: a szolidaritáselv és a szociális érzékenység hangsúlyozásával a jobboldal mintha balról elõzné a kormánypártokat; a liberálisok szótárába még egy jó kis komcsizás is belefért, a szocialisták pedig szemérmesen a legmélyebb zsebükbe gyömöszölték az összes létezõ ideológiai alaptételüket.
Meglehetõsen zavarosra sikeredett tehát a népszavazási „tájkép\", de nem annyira, hogy ne találjunk benne fogódzókat. Egyrészt teljesen világos, hogy Magyarország permanens kampányidõszakot él meg, amely nem is fog véget érni a következõ – elõrehozott vagy rendes idõben megtartott – választásokig; szociális fordulatával a jobboldal saját bázisát igyekszik erõsíteni és szélesíteni, s ugyanezt tenné a balliberális oldal is, ha lenne mit erõsítenie. Függetlenül az eredménytõl, a népszavazásnak van egy nagyon komoly tanulsága: megbukott az a nagyon is baloldali vétetésû „felvilágosult abszolutizmus\", amely a kormány reformlendületének eszmei hátterét képezte. Demokratikus társadalmakban nem mûködik az élcsapat által irányított haladás és modernizáció projektje, a „ha megfeszültök is, boldogítunk benneteket\" eszméje. Mert a „hálátlan\" polgárok nemet mondhatnak rá – még ha igenlõ formában is teszik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok