Aszfalt, kisebbségi jogok és az RMDSZ

Vagy újabban annak mentén robbant ki a „koalíciós válság”, hogy a PNL állítólag szemet vetett a Tánczos Barna által irányított környezetvédelmi minisztériumra, amelytől viszont az RMDSZ nem hajlandó megválni, és ezért hajlanó feláldozni a hatalomban betöltött pozícióját.

Aki ellenben hajlandó kicsit átfogóbban szemlélni a jelenlegi politikai helyzetet és a 2021 novemberében megalakult nagykoalíciót, az hamar rájön, hogy az időnként felbukkanó nézeteltérések amolyan politikai cicaharcok csupán. És hogy jelenleg a bukaresti hatalmi konstrukció egyetlen szereplőjének sem áll érdekében felrúgni ezt a három szereplős politikai érdekházasságot. Már önmagában az sem merül fel, hogy a két román párt valamelyike kilépjen a koalícióból, és az ellenzéki szerepet válassza. A PSD éppen átvenni készül a miniszterelnki tisztséget a PNL-lel kötött megállapodásban rögzített cserének megfelelően, így Marcel Ciolacuék bolondok lennének feladni a minden bizonnyal még inkább megerősödő pozíciójukat.

Habár a nagykoalícióban betöltött másodhegedűs szerepe nem sok jót ígér számára a jövő évi választási évre tekintettel, nem fűződik érdeke a hátraarchoz a liberális alakulatnak sem. A PNL-t mindössze a tehetetlenségi erő hajtja a romániai politikai erőtérben, már előző elnöke, Florin Cîțu is az államelnök madzagon rángatott bábja volt csupán, akit azonnal félre lehetett állítani, ha úgy kívánta a pillanatnyi politikai érdek. Utódja, az egyesek által katonai karrierje miatt bálványozott Nicolae Ciucă elődjéhez hasonlóan politikailag ugyancsak súlytalan, de mivel szintén Iohannis embere, maradhat a pikszisben. Mármost gondoljunk bele, miként lenne képes hitelesen kampányolni a négy választással tűzdelt 2024-es évben a PNL ellenzéki pozícióban ama szocdemek ellen, akikkel 2021-ben egyfajta USL2 formájában ismét összebútorozott. Ennél is nyomósabb érv, hogy a hatalmi szerep biztosította állami erőforrások, tisztségek nélkül az amúgy is több táborra szakadt liberális párt egyszerűen szétpukkadna.

És hogy miért van szüksége mindkét román pártnak az RMDSZ-re? Egyszerű: amennyiben úgy jön ki a lépés, hogy a 2024-es megmérettetéseket követően, valamilyen helyrehozhatatlan törés következtében a nagykoalíció már nem folytathatja tovább, akkor a PSD és a PNL számára egyaránt a szövetség lehet az első számú opció majdani kormányzati partner tekintetében. A szocdemek számára különösen, hiszen számukra sem az AUR, sem az USR nem jöhet szóba, míg a liberálisok esetében is nehezen elképzelhető egy újabb közös kormányzás a progresszívekkel, miután korábbi „idilljük” egy évig sem tartott.

Ezért tartotta különösen fontosnak a két román párt a magyar alakulatnak a nagykoalícióba történő kooptálását annak ellenére, hogy most a parlamenti aritmetika alapján erre nincs szükségük. És ugyancsak ezzel magyarázható, hogy az RMDSZ temesvári kongresszusán Ciolacu és Ciucă is személyesen körbeudvarolta a Kelemen Hunor vezette szövetséget. És persze még egy nem mellékes adalék: a román balliberális hatalom kalapján kifelé, a Nyugat szemében is jól mutat a tulipános bokréta, amellyel „kisebbségbarátságát” bizonygathatja…

Az RMDSZ számára deklaráltan prioritásnak számít a kormányzati részvétel, ebből az alakulat vezetői jó ideje nem csinálnak titkot. Az elmúlt hónapokban a szövetség kommunikációja teljes mértékben annak alátámasztásáról szól, mennyire fontos, hogy az RMDSZ ott legyen a hatalomban most, amikor valósággal folynak az eurótízmilliárdok az országba, és ezek felhasználásából nem maradhatnak ki a magyarlakta települések, régiók önkormányzatai. Ennek visszaigazolását szolgálja a szövetség konzultációja, és gyakorlatilag erre kért//vállalt/kapott mandátumot az alakulat régi-új vezetősége a 16. kongresszuson. Tény, hogy ennyi pénz talán soha nem érkezett infrastruktúra-fejlesztésre Erdélybe, mint most, és az is bizonyos, hogy ezekből az uniós és román költségvetési forrásokból kevésbé részesülnének a magyar közösségek, ha az RMDSZ ellenzékben politizálna. Tudni kell azonban, hogy ennek megvan az ára is.

„Mintha fontosabbá vált az aszfalt, mint a himnusz, a magyar nyelv” – fogalmazta meg a kormányzati részvétel negatív velejáróját, hátulütőjét 2014-ben Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Lám, az azóta eltelt közel évtized során bebizonyosodott, hogy nagyon nehezen összeegyeztethető a kormányszerep gyakorlása során az út- és csatornahálózat kiépítése, valamint a kisebbségi jogok megszerzése, bővítése. A kisebbségi törvény tervezete eltűnt a süllyesztőben, a nyelvi jogok terén nincs változás, bizonytalan, hogy az anyanyelvi oktatás esetében hoz-e előrelépést a parlament napirendjén szereplő oktatási törvény módosítása, a marosvásárhelyi katolikus iskola ügye továbbra is megoldatlan, Bánffyhunyadon lakatot kellett tenni a magyar állam által építtetett óvodára-bölcsődére és még folytathatnánk. Arról nem beszélve, hogy az autonómiakövetelésről jobbára már csak akkor esik szó az erdélyi magyar közbeszédben, amikor a rendvédelmi szervek a román nemzetbiztonságot veszélyeztető tényezőként emlegetik…

Bár az alapállás nem sokat változott 2014 óta, jelenleg nagyon kevés az esélye annak, hogy az RMDSZ kilépjen a kormányból, mint ahogy tette azt annak idején. Amikor is előbb Kelemen Hunor mondott le kultuszminiszteri és miniszterelnök-helyettesi posztjáról a Minority SafePack kapcsán megfogalmazott hivatalos román álláspont miatt, majd Klaus Iohannis választási győzelme – és az RMDSZ által preferált Victor Ponta veresége – következtében a szövetség is ellenzékbe vonult. Plasztikusan szólva: az alakulat számára most mindennél fontosabb az aszfalt, és román partnereinek nagyon csúnyán el kellene bánniuk vele, hogy önként megváljon a hatalmi pozíciótól.

Nem tűnik túlságosan acélos elhatározásnak a PNL részéről, hogy minden áron meg akarja szerezni a környezetvédelmi tárcát, sőt ebbe leendő kormányfőként mindenképpen lesz beleszólása Marcel Ciolacunak is. De ha a liberálisok mégis hozzák a formájukat, és a koalíciós megállapodást felrúgva ragaszkodnának az RMDSZ irányította minisztériumhoz, bizonyosak lehetünk afelől, hogy a szövetség – amúgy jogos – haragját és csalódottságát ki lehetne békíteni mondjuk a mezőgazdasági minisztériummal vagy más, hasonlóképpen „pénzes” tárcával. Elvégre sem a környezetvédelem, sem más terület nem számít az RMDSZ privilégiumának.

A koalíción belül felmerült mostani torzsalkodásokhoz hasonló nézeteltérésekkel még bőven fogunk találkozni a kormányfőváltásig, majd a jövő évi választásokig. Ezek jobbára arra lesznek jók, hogy eltereljék a figyelmet az igazi problémákról (például az országos helyreállítási terv keretében Romániának járó források lehívása, a feltételek teljesítése során felmerülő akadályokról), látványos szakadásra azonban nem érdemes számítani.