Tulajdonképpen egyszerű a képlet: az édesanya lopott, törvénybe ütköző cselekedetet követett el, ezért a törvény bünteti. Amíg börtönbüntetését tölti, nem vigyázhat gyerekére, akit ezért olyan nevelőszülőre bíznak, aki jobb, szebb életre tanítja, és akit – nem mellesleg – megfizetnek ezért.
A romániai mamutárvaházak lassú felbomlásával vált a nevelőszülő fogalma ismertté itt is – olyan személyt jelent, aki mindenféle teszt, vizsgálat és környezettanulmány után lehetőséget kap arra, hogy a szüleitől távol lévő gyermeket gondozza, tanítsa, s mint az elnevezése is jelzi: nevelje. Normális körülmények között az ember azt gondolná, hogy sok esetben áldásosabb a nevelőszülő tevékenysége, hiszen megfelelő életkörülményeket és a társadalomba való illeszkedés szempontjából hasznos példát tud nyújtani annak a gyereknek, aki addig esetleg éhezett vagy koldult a szülőanyja mellett. Természetesen ebben az esetben, alaphelyzetben feltételezzük azt, hogy a gyerekvédelmi rendszer annyira körültekintő, hogy nem csúszhatnak be „bakik”, nem kerülhetnek labilis személyiségű emberek gondozásába gyermekek. Mert itt van a legnagyobb gond: az egész történetben a gyermek a legkiszolgáltatottabb. Ő az, aki nem tud egyik helyzetben sem védekezni. Sem akkor, ha a szülei, sem ha a rendszer kényszeríti olyan helyzetekbe, amelyek sérüléseket okozhatnak.
Nem szeretném végiggondolni, mit állhatott ki az a gyerek, aki végül megfulladt hitelesített nevelőszülői igazolvánnyal rendelkező nevelőanyja kezei között. A hétvége híradásai részletgazdagon kiderítették a „mostoha” öszszes gonoszságát, akadt szemtanú, szomszéd, aki arról is beszámolt, hogy az amúgy alkoholista nevelőanya saját gyerekeit is elüldözte otthonról, és a gondozásába tartozó két gyermeket rendszeresen ütötte-verte.
Csak azt kérdezem, hogy ha most már mindezt lehet tudni, miért nem lehetett időben észrevenni? Akkor talán nem kellett volna egy gyerek halála ahhoz, hogy kiderüljön: működik a rendszer, csak még akadozva.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok