VEZÉRCIKK – A hazai viszonyokat ismerve aligha meglepő, hogy a kulcsfontosságú, mondhatni életbevágó hivatásokat választók közül egyre kevesebben döntenek úgy, hogy itthon gyakorolják a szakmát, vagy azt a munkát végzik, amire eredetileg vállalkoztak.
2016. augusztus 23., 19:282016. augusztus 23., 19:28
2016. augusztus 24., 15:082016. augusztus 24., 15:08
Legutóbb a matematikatanárokról és szakoktatókról derült ki, hogy körükben egyre nagyobb az utánpótláshiány, főként az alacsony fizetések miatt, és szinte már csak azok választják a pedagógusi szakmát, akik nem találnak más állást a munkapiacon. És ha csak szúrópróbaszerűen egyetlen megyét, Marost vesszük, kiderül, felét sem töltötték be a végleges tanári állásoknak.
A helyzet tulajdonképpen sem nem váratlan, sem nem meghökkentő, „csupán” elkeserítő és reménytelen, hiszen a pedagógusi munka régóta elvesztette a presztízsét Romániában, és nem tűnik úgy, hogy belátható időn belül vissza tudná szerezni. Hasonló a helyzet az orvosokkal is. Ha az alacsony béreket nézzük, nincs miért csodálkozni azon, hogy az egészségügyben dolgozók jelentős része külföldön próbál szerencsét. A pedagógusi és orvosi hivatás – és nem véletlen a hivatás szó, hiszen a gyógyításhoz és a gyerekek oktatásához nemcsak szakmai felkészültség, hanem elsősorban elhivatottság szükséges – tekintélye már csak a régi békebeli idők iránti nosztalgiában sejlik föl.
Holott mennyire kézenfekvő lenne, hogy a jelen és jövő biztonságát szavatoló hivatásokat megbecsülje a politikai hatalom és a társadalom. Még azokban az országokban sem könnyű pedagógusnak, orvosnak lenni, ahol méltányolják az emberpróbáló, emberéleteket óvó munkát, hát még Romániában, ahol a pálya becsülete régóta zuhanórepülésbe kezdett. Ha az oktatás kérdésénél maradunk, közhelynek számít, hogy a siker kulcsa a megbecsült, felkészült, motivált pedagógus. Viszont távolról sem tűnik úgy, hogy emelkedne a tanárképzés színvonala, nem növekedtek és nem függenek a valódi teljesítménytől a bérek, nem jutalmazzák a tapasztalt, felkészült, valóban elhivatott pedagógusok munkáját, és így tovább.
A tanári munkával mindenki találkozik élete során, így sokszínű és gyakorta idealisztikus elvárások fogalmazódnak meg a szakmával kapcsolatban. A hazai pedagógus viszont legtöbbször hiába várja, hogy méltányolják erőfeszítéseit, így nem csoda, ha sokan más szakma után néznek. Nyilván nem állítható meg egykönnyen ez a zuhanórepülés, viszont ideje lenne legalább csökkenteni a sebességét, hogy valamikor azért mégiscsak meg lehessen fékezni. Másként arra ébredünk, hogy nem akad szakember, aki középiskolás fokon fogja a népét tanítani.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!