Biztosan már sokan sokkal előbb megtapasztalták a világunkat átszövő relativitást, amit aztán Einstein foglalt össze a közismert képletében, de anélkül, hogy merészelném a tudós elsőségét kétségbe vonni, gondolom, Gullivernek a megrázó tapasztalatait sem lehet kutyafüleként minősítgetni.
2016. június 05., 20:582016. június 05., 20:58
Azt, hogy őt, a normális testalkatú brit tengerészt a törpék országában óriásnak, az óriások között viszont szerencsétlen kis porszemnek látták. Sokszor eszembe jut Swift halhatatlan hősének a kalandozása „Relatíviában”, különösen most, amikor napirenden van egész Európában a migránsügy gyűjtőfogalma alá terelt jelenségegyüttes, aminek magja tulajdonképpen az a fájdalmas felismerés, hogy eddigi rendíthetetlennek hitt értékeink talán nagyon is könnyen eltüntethetők a földkerekségről.
És mintha nem volna elég baj ez az egész világot fenyegető legújabb kori népvándorlás, nekünk, nagyváradiaknak meg kell élnünk saját mikrovilágunkban azt a furcsa viszonyítást, hogy amit mi eddig nagynak tudtunk, hittünk, ismertünk, azt más tájakról ideszivárgottak lekicsinylik. Már amikor először felmerült a Szentmártonnal való egyesülés gondolata és az érv, a kampányjelszó az volt, hogy végre naggyá lehet a városunk, félelmetesen forrongott lokálpatrióta vérem.
Mi az, hogy végre naggyá lesz?! Hát már a neve is az! Mások is hozzám hasonlóan gondolkodtak, na meg a szentmártoniaknak sem volt ínyükre a városi adórendszer, úgyhogy nem sikerült. A második próbálkozás már majdnem-majdnem összejött, a kilobbizott harmadikban pedig az ötletgazda már vakon bízott. De nagy szerencse, hogy mégsem sikerült végigvinni, holott már városszerte hallottam mondogatni a kicsi-nagy ellentétet, amikor pedig nekem mondta egy taxisofőr, akkor egyszerre kirobbant belőlem: a város német nevével érveltem, sőt meg is magyaráztam, hogy a Grosswardeinban a gross az nagyot jelent, egyébként Kleinwardeinnak keresztelték volna hajdanán.
Meghallgatott, nem szólt semmit. Nem tudom, hogy értette-e, vagy csak úgy tett. Mindenesetre Gulliver csuklani kezdhetett papírsírjában, mert erősen gondoltam rá. És arra, hogy vajon ő, a tapasztalt utazó most mit csinálna? Megkérdezné talán a jövevénytől, hogy ha kicsinyli, akkor miért is nem igyekszik egy nagyobb város felé?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!