Van olyan utazó, akinek már nem is számít, hogy az észak-erdélyi autópálya lassan tízéves rémtörténete az új évezred egyik legnagyobb melléfogása, vagy inkább egy nemzetközi spekulánsbrigád bombaüzlete.
2013. július 15., 21:022013. július 15., 21:02
Aki mondjuk Nagyvárad felõl közelíti meg a Székelyföldet, annak az 52 kilométeres szakasznak is örül, amely elkészült, és amelynek köszönhetõen – nagyrészt Kolozsvár elkerülésével – több mint egy órát megspórol drága idejébõl. Ez azonban sehogy sem vigasztalja azokat, akik Románia úthálózatának aszfaltozatlan 40 százalékán kényszerülnek valahová eljutni, azokat, akik az árokban kötnek ki az út közepén tátongó kátyúk miatt, vagy azokat, akik a vasúti közlekedés nosztalgikus körülményeinek hála egy teljes napot kuporognak elgémberedve egy belföldi járat hagyma- és izzadtságszaggal átitatott miliõjében.
Szakemberek szerint Románia köz- és vasúti hálózatának rendbehozatalára mintegy 32 milliárd euróra lenne szükség. Mivel az állam évente ennél sokkal kevesebbet áldoz ilyen jellegû infrastrukturális fejlesztésekre, elengedhetetlen, hogy a kormány megkönnyítse a köz- és magán-együttmûködések létrejöttét, illetve az európai uniós források lehívását. Nem kis cinizmussal simán kijelenthetnénk, hogy nem is olyan sok az a 32 milliárd euró, ha azt vesszük, hogy a román állam 1,4 milliárdot tudott áldozni 52 kilométer autópálya átadására. Ez annyira hihehetetlen, hogy már-már vicces, az pedig már csak ráadás, amikor az aktuális kormány diadalként könyveli el, hogy a számára, azaz számunkra rendkívül elõnytelen szerzõdést kilenc év elteltével – csekély 37 milliós kárpótlás kifizetésével – sikerült felbontani.
Így hamarosan folytatódhat a sztrádaépítés, de félreértés ne essék: nem a Bors–Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásárhely–Segesvár–Brassó nyomvonal 415 kilométerén, hanem egy olyan szakaszon (Szászsebes és Aranyosgyéres között), amely két, gyakorlatilag még nem létezõ autópályát fog összekötni. Várjuk hát a magánbefektetõket, akik véletlenül sem a megkenhetetlen aktuális hatalom érdekcsoportjából kerülnek majd ki, mint ahogyan olyan új közlekedési miniszter érkezésében is bízunk, akinek útjai nem a börtön felé vezetnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!