JEGYZET – A kalandfilmek legújabb divatját, az időben ide-oda utazgatást kívánta meg az egyre önkényesebben országló kormány és hátországa, a parlamenti többség: hatalmas rágnivalót dobtak a cirkusz kenyerén rágódóknak, amit azonnal el is kezdtek marcangolni.
2017. április 25., 23:352017. április 25., 23:35
Az ötletgazda nem jelentkezett ugyan, mert rájöhetett, hogy ennél nevetségesebb időtöltést nemigen lehet elképzelni, de nem is keresi senki a szikrát kipattantó lángészt. Nem keresik, mert olyan tartósnak bizonyul a kiadós konc, ami vetekszik a legjobban teljesítő gumicsonttal: ha időtlen időkig nem is, de a következő parlamenti ciklusig mindenképp kitart.
Arról van szó, hogy ki akarják vizsgálni a 2009-es elnökválasztás állítólagos elcsalását. Azt a szánalmas helyzetet, amikor azzal hajtottuk álomra a fejünk, hogy Geoană megnyerte az elnökválasztást, reggel pedig arra ébredtünk, hogy vígan röhécselve Băsescu áll ismét az ország hajójának kormánya mögött. Nagy kedvelője vagyok a groteszk és abszurd irodalomnak, de ez csupán szánalmas ripacskodás volt. Mert mondtak ezt-azt, emlegették a párizsi turbószavazást, már az urnazárás előtt túlságosan magabiztos, a szavazatszámlálást fölöslegesnek kikiáltó kampánystáb aranyköpéseit, de nem történt semmi, csak következett még öt nagyon-nagyon sötét és velejéig hazug esztendő.
Sebaj, most majd minden kiderül – ügyködnek lázasan a fényderítő bizottság összehordásán. Hirtelen nagyon sokan másodpercre pontosan emlékeznek arra az estére és éjszakára, vitatkoznak, egyetértenek, csak egy valamiről feledkeznek meg: ha kiderül a csalás, mi lesz?! Egyetlen gombnyomással visszaugrunk hét és fél évet?! Elrikkantjuk a stornot, és Geoană teljes pompával bevonul Cotroceni-be?! Nem, ez legföljebb rossz filmekben fordul elő. Az talán megtörténhetne, hogy bizonyos elnöki intézkedéseket semmisnek nyilvánítanak, amitől biztosan nem a széles néptömegek lesznek boldogabbak, hanem a néhány ügyeskedő, akit annak idején a matróznak sikerült kijátszania.
Ezt ő is jól tudja, nem hiába híresztelte, milyen harcedzett tengeri medve volt. Az utóbbi időben ezért szállhatott ringbe: esténként sorra bejelentkezik a hírtévéknél, sérteget, mocskolódik, mintha még mindig ő volna a jani. És kitartóan bizonygatja, esküdözik fűre-fára, hogy semmi hátsó akcióról nem tud, neki az országot kellett irányítania, nem ért rá a sugdosásokat meghallani. Láthatóan fél. Mert mi is lesz, ha az igazságtevést komolyan vevők tőle követelik majd vissza ellopott éveiket? Honnan kap elő annyi életet?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok