2008. december 22., 11:482008. december 22., 11:48
Az RMDSZ érdekképviseleti, érdekvédelmi, szövetségi jellegének az elnök által szorgalmazott megerősítése szintén a régi célok egyike. „Vissza a gyökerekhez” – így összegezhető tehát az irány, amelyet Markó Béla a kormányból való kiszorulás után ajánl a szövetségnek. Ha pedig e tartalmi elemeket nézzük akár az erdélyi magyar megbékélésnek, összefogásnak a nyitányaként is tekinthetnénk az elnök marosvásárhelyi iránymutatását. Az RMDSZ bírálói ugyanis egy évtizede hangoztatják: a pártokkal kötött koalíciós megállapodások pártszerű működésre kényszerítették a szövetséget, a kormányzati szerepvállalás arra késztette, hogy karcsúsítsa sokszínű felépítését, hogy feledje a magyar közösség hosszú távú boldogulását biztosító célokat. A céltévesztés felismerése nyomán alakította meg 2003-ban Tőkés László az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, és a belső pluralizmus elsorvasztása vezetett oda, hogy az erdélyi magyarok egy része immár az RMDSZ-en kívül keresse a közösség ügyeibe való beleszólás lehetőségét. Hogy mégsem lehet teljes megnyugvással nyugtázni az iránymutatást, arra két tényező utal. Az elnök ismét konfrontatív hangon beszélt a bírálók vezéregyéniségéről, Tőkés Lászlóról, és elhallgatta, hogy azért kell most visszatérni a gyökerekhez, mert vezetése alatt a szövetség letért az 1993-ban kijelölt útról. Az önkritika és a következtetések levonásának a hiánya nemcsak a megszólalás hitelét, az etnikumközi megegyezés esélyét is csökkenti. A román partnerek ugyanis azt látják, ugyanaz a Markó–Verestóy– Frunda-vonal jön most a partnerségi gondolatokkal, amelyik korábban a pártalkukban jeleskedett. Az ő szájukból a szöveg pedig csak kétségbeesett kísérletnek látszik arra, hogy ellenzékben is részesüljenek a hatalomból.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.