VEZÉRCIKK – A legtöbb politikus abban a reményben ígér fűt-fát a választóinak a politikai megmérettetések közeledtével, hogy az emberek memóriája úgy is rövid, néhány év elteltével pedig csak kevesen fognak emlékezni a be nem váltott fogadalmakra.
2016. augusztus 28., 19:222016. augusztus 28., 19:22
Az általános tendencia pedig az, hogy a számonkérés mértéke fordítottan arányos az ígéret nagyságával. Gheorghe Funart, Kolozsvár egykori magyarfaló polgármesterét például soha senki nem igyekezett a szaván fogni amiatt, hogy alagutat ígért a Feleki-tető alatt és függővasutat a Szamos fölött – igaz, elsősorban nem is eme népbolondító ötletei okozták a vesztét politikai értelemben.
És ugyan hol vannak már a Victor Ponta vezette kormány három évvel ezelőtt nagy ívű stratégiába foglalt fogadalmai, miszerint 2018-ig autópálya köti majd össze Románia tizenöt nagyvárosát? Az elrugaszkodott ötleteknek némiképp gátat szabó gazdasági válság óta a bukaresti politikai osztály fantáziája ismét csak beindult, nem törődve az ország teljesítő- és tűrőképességének korlátaival. Mindenféle figyelmeztetésre fittyet hányva megszavazta a parlamenti képviselők és szenátorok, valamint a helyi választott tisztségviselők speciális nyugdíját, holott az intézkedés súlyosan megterheli az amúgy is több sebből vérző nyugdíjrendszert, és felboríthatja a költségvetési egyensúlyt.
Ezeknek az előzményeknek és a realitásoknak az ismeretében eléggé meghökkentően hangzik a román liberálisok idei első fajsúlyos kampányígérete, az orvosok bérének megkétszerezése, valamint a közalkalmazottak számára kilátásba helyezett 22 százalékos emelés. Mindenekelőtt joggal merül fel a kérdés, hogy honnan tervezi előteremteni az ehhez szükséges pénzt a PNL, amikor a szakértői kormánynak nemrég az orvosi ügyeletek honorálását alig sikerült felsrófolnia.
Arról nem beszélve, hogy az egészségügyben egyre katasztrofálisabb állapotok uralkodnak, a nagyrészt forráshiánynak betudható elégtelen körülmények például odavezettek, hogy egy hétvégi bukaresti baleset két égési sérültje közül az egyiket Szófiába kellet szállítani, mert a fővárosi kórházak képtelenek voltak ellátni. Úgy tűnik tehát, hogy a valóság elérhetetlen távolságnyira van a politikusok megvalósítható terv formájában felvázolt vágyálmaitól. És akkor még a szociáldemokraták neki sem fogtak az ígérgetésnek...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!