JEGYZET – Miután választási csalás miatt jogerősen két év felfüggesztettre ítélték a szocdemek vezetőjét, a párt legfelsőbb szintjén kitört a kakasviadal.
2016. május 02., 19:402016. május 02., 19:40
Néhány álszent, bőbeszédű tévériporter megpróbálta regionálisra átsminkelni az alfahím titulusára ácsingózó hiúságok külvárosi kocsmák szintjén történő összecsapását, azt kiabálva, hogy íme, lám az igazi újdonság, a déliek egymás közti harca, de nem lévén senki vevő erre a kamura, ejtették a témát. Viszont a régi jó szokás szerint agyonhallgatni sem lehetett, különösen nem a helyhatósági választások küszöbén, illetve az őszi parlamenti voksolás pitvarában, mivel a pártvezérről köztudott, milyen ügyesen be tud terelni eleveneket és holtakat a szavazófülkékbe.
Szervezői tehetségét legutóbb épp a jogerős ítélet szentesítette. Igen ám, de az oltyán hadfi, aki az alsóház elnökeként hivatalosan az ország harmadik embere, úgy érezte, most jött el a pillanat nagyot dobbantva bebizonyítani, igaza volt, amikor Vitéz Mihály vajda kollégájának mondta magát, és fennhangon ki is jelentette, hogy a feddhetetlenség, gerincesség, liliomos lovagiasság nevében kéri a pártfőnök távozását.
De hiába vetette be mélyen magas és magasan mély szociopolitikus filozófiai érveit, kijelentve, hogy ezúttal bizony meztelen a király, az Al-Duna másik géniusza mély szomorúsággal, ám mindössze egyet csettintve rávette a tagságot, dobják ki soraikból az ellentmondó vitézlegényt. És lőn: a máskor hónapokig is eltotojázó honatyák most egy-kettőre, ráadásul egyhangúlag kimondták az abcúg-lelépni ítéletet.
Gáláns elköszönést akart a levitézlett Vitéz utód rendezni a kamerák kedvéért feltett szemüvegével, de senki nem hatódott meg az anyagiasult intellektusától, úgyhogy levett ókuláréval rebegte el búcsúszavait. Se szónokilag, se stilisztikailag nem volt ez a beszédek gyöngye, hisz csak annyit mondott, hogy ő továbbra is.
Hogy továbbra is mi, az már nem derült ki. Gondolom, már nem lesz szerencsém megérni annak a „bátor elemzésnek” a megjelenését, ami majd kimutatja, a szocdem pártelnökök sorozatos hátba szúrásának félelmetesen azonos forgatókönyvét. Vae victis, jaj a győzőknek: ezért szomorú a vezetésre ítélt győztes, hisz tudja, a kenyérrel történt mostani támadás helyett valaki már gyűjti ellene a köveket. Csak még meg kell nekik nyernie a választásokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!