2009. április 22., 11:532009. április 22., 11:53
Miközben mindkét ügy kapcsán megemlíthető a magyar közösségek határokon átívelő kapcsolatépítése – Overdose tulajdonosa felvidéki magyar üzletember, aki azért neveltette Magyarországon lovát, hogy az a magyar színeknek hozzon dicsőséget, míg a bolíviai ügy kapcsán erdélyi és magyarországi magyarokat egyaránt megöltek, illetve gyanúba fogtak – , Overdose esetében jogosan lehetünk büszkék, a Santa Cruzban történt rajtaütés kapcsán viszont a döbbenet és az esetleges szégyenérzet mellett az egészséges kétely is helyet kaphat.
A kivégzett magyarok – a bolíviai-magyar egykori zsoldos és a radikális jobboldali körökben forgó erdélyi fiatalember – múltja és az általuk képviselt szubkultúra ismeretében az még hihetőnek tűnik, hogy kevés racionális meggondolással, ám annál nagyobb mértékű romantikus felbuzdulással, amolyan modern kori Bem apóként vagy Lord Byronként valóban részt akartak venni a Santa Cruz-i autonómiaküzdelmekben.
Ám az Evo Morales elleni merénylet terve az eddigi, igencsak hiányos információk és bizonyítékok alapján meglehetősen meredeken hangzik. Morales ugyanis egyike azon radikális baloldali populista jelszavak segítségével hatalomra került dél-amerikai államfőknek, akik népszerűségüket az ostromlott vár-érzés erősítésével, a szegények védelmezőjeként tetszelgő államfő életére törő, ármánykodó külföldi kapitalisták rémképével próbálják megőrizni.
Könnyen előfordulhat, hogy a kétes indokokkal kivégzett magyarok csupán áldozatok egy olyan politikai játszmában, amelyben az egyik oldalon egy, indián honfitársai javára részrehajló, az európai gyökerű polgárokat viszont többletadóval és államosítással sanyargató elnök, a másikon pedig a gazdasági és politikai befolyásukat megőrizni kívánó körök megmaradása a tét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok