2009. augusztus 18., 11:202009. augusztus 18., 11:20
A megoldásjavaslatok azonban valahogy elmaradoztak. Miközben a Tăriceanu-kabinet még a tavalyi év végén – igaz, akkor éppen kampány volt – részletes válságstratégiát dolgozott ki a nehéz hónapok átvészelésére, addig a Boc-kormány csak most – ugyebár, amikor ismét kampány van – látta elérkezettnek a megfelelő pillanatot. Most, amikor már az államkassza lassan kiürül, az ország meg a magánvállalkozások tízezreihez hasonlóan csőd szélén áll. Nincs pénz a közalkalmazottak béreire, illetve a nyugdíjakra sem, nemhogy a sokszorosan beharangozott infrastrukturális beruházások folytatására.
Hogy mire mentek el az adólejekből befolyt összegek, azt talán csak a fennvaló és néhány tárcavezető tudhatja. Ám az egyértelmű, hogy a folyamatos válsággerjesztés nagyban hozzájárult a bevételek megcsappanásához. A lakosság számottevő hányadát teszik ki ugyanis azok az alkalmazottak, akiket közvetlen módon nem érintett meg a válság szele.
Akik ugyanúgy megkapják a béreiket, mint az előző években, a vásárlóerő pedig lényegében sokat nem csökkent. Viszont a politikusok által nap mint nap sulykolt válságtudat őket is megakadályozza a fogyasztásban. Inkább a párna alatt rejtegetik megtakarított összegeiket – hiszen a bankok is bármikor becsődölhetnek –, sem hogy tartós fogyasztási cikkeket vásároljanak, vagy éppen befizessenek egy nyaralásra. Rettegnek a holnaptól, mert az a hivatalos állásfoglalás szerint csak rosszat hozhat.
A fogyasztás beindulása eközben – ha mindent nem is oldana meg – lendítene egy kicsit a gazdaság helyzetén. A kormánynak ehhez semmi egyebet nem kellene tennie, mint félretenni a vészmadárkodást, és az így felszabadult energiáját egy életképes válságstratégia kidolgozására, és főleg annak gyakorlatba ültetésére kellene fordítania. Hisz egy kis támogatás a magánszférának jóval több hasznot hozhatna az ország gazdaságának, mint a tömeges elbocsátásokhoz, csődökhöz vezető többletadók kivetése.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok