2009. március 27., 14:352009. március 27., 14:35
A prágai jobbközép koalíció persze már a kezdetektől késélen táncolt, hiszen működése ellenzéki és független képviselőkön múlott, a bukáshoz azonban alapvetően hozzájárult, hogy – részben a kényelmes parlamenti többség hiánya miatt – a kormány képtelen volt hatékonyan kezelni a krízis hatásait. Van viszont Topolánekék „csehül állásának” egy, az egész kontinensre kisugárzó hatása is: jelenleg Csehország tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztségét, márpedig az előrehozott választások irányába mérföldlépő csizmával haladó ország politikai instabilitása alapvetően befolyásolja a 27 tagú Unió tevékenységét. Cseppet sem jobb a helyzet picivel keletebbre, Magyarországon, ahol a szocialisták és a szabad demokraták Gyurcsány Ferenc bejelentett távozása után egy héttel sem képesek olyan miniszterelnök-jelöltet találni, aki elvállalná a válságkormányzást, illetve akit az MSZP és az SZDSZ egyaránt hajlandó támogatni. Ebben a helyzetben teljesen érthető Sólyom László köztársasági elnök választásokat sürgető álláspontja, miszerint csak egy előrehozott megmérettetés nyomán felálló, stabil parlamenti többségnek örvendő kormány képes kivezetni az országot a válságból. Bárki követi ugyanis Gyurcsányt, mindenképpen rávetül majd a szocialista pártelnököt övező bizalmatlanság és hiteltelenség árnyéka, arról nem beszélve, hogy egy év alatt csak hatalmi vegetálásra lehet képes, ami többet árt, mint használ a bajban lévő anyaországon. Hazai vizekre evezve elmondható: nem véletlen, hogy Traian Băsescu és demokrata-liberálisai az államfőválasztás előrehozását fontolgatják. Logikus, hogy a gazdasági válság miatt decemberig fokozódó társadalmi elégedetlenség közepette jelentősen csökkenni fog az elnök népszerűsége, júniusban viszont még valószínűleg nem lenne szüksége második fordulóra, viszont pártját is, lányát is sikerrel Brüsszelbe kormányozná. Persze ehhez Topolánekhez és Gyurcsányhoz hasonlóan le kellene mondania, Băsescut azonban, valljuk be, nem olyan „válságból” faragták.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok