VEZÉRCIKK – Politikusok és bankárok „csatáját” látva nehezen viszi rá a lélek a hétköznapi halandót, hogy nyugodt szívvel magáénak érezze egyik vagy másik igazát. Érvényes ez a hitelcseretörvény körüli összecsapásra is, amelyet első ránézésre a választók képviselői nyertek meg a fogyasztók pénzintézeteivel szemben.
2016. augusztus 10., 20:342016. augusztus 10., 20:34
Lapunk hasábjain is rendszeresen beszámoltunk, a bankok vezetői hogyan riogatták hosszú hónapokon keresztül a jónépet: milyen beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha a hitelesek törlesztési kötelezettségeik teljesítése helyett átadhatják az ingatlanfedezetet a hitelezőnek. A kezdeményezők ettől függetlenül átvitték a parlamenten az adósok megsegítését célzó jogszabályt, amely májusban lépett hatályba. A lakrészekkel kereskedni nem kívánó pénzintézetek – még a román jegybank is – az ingatlanpiac összeomlásával rémítgettek, és mi tagadás, meg is teremtették ennek lehetőségét a lakáshiteleknél megkövetelt önrész drasztikus növelésével.
Csakhogy egyértelmű volt: a kölcsönfelvétel ellehetetlenítésével maguknak is legalább annyit ártanak a pénzforgatók, mint az albérlet helyett saját otthonra vágyó polgároknak, így nem csoda, hogy alig három hónap elteltével több bank is visszavonulót fújt, csökkentve az elvárt önerő hányadát. Időközben az is kiderült, hogy az elsétálási törvény adta lehetőséggel valóban csak azok élnek, akiknek égetően szükségük van rá: a hitelesek eddig alig 4000 ingatlankölcsön esetében értesítették bankjukat arról, hogy átadnák lakásukat a további részletfizetés helyett, az összeg pedig – 1,13 milliárd lejnyi adósság – a lakossági hitelállomány csupán 1 százalékát teszi ki, amely gyakorlatilag nem befolyásolja a piacot.
Mindezek fényében úgy tűnhet, a hitelcseretörvény körüli adok-kapokból a politikusok, és általuk a választók kerültek ki győztesként. Ámde rendkívül gyanús egybeesésnek tűnik, hogy a bankok közvetlenül azután kezdték csökkenteni a hitelekhez szükséges önrészt, hogy a kormány meghirdette új lakásstratégiáját, amely szerint korlátoznák a hozzáférést az idén már kimerített Első otthon programhoz. A legnépszerűbb, az állami garancia miatt kedvezményes hitelfeltételeket nyújtó konstrukciónak ugyanis szociális jelleget adnának, azaz csak azok férhetnének hozzá, akik bizonyos összegnél kevesebbet keresnek. Ezzel értelemszerűen a bankoknak kedveznének, hiszen alaposan nőne a kereslet a pénzintézetek saját, nagyobb kamatot feltételező jelzáloghitelei iránt.
Jelen állás szerint a honatyák büszkén veregethetik a mellüket egy választóbarát, „bankárpukkasztó” törvénnyel, miközben – bizony – a pénz urai is dörzsölhetik a markukat. Hiszen egyrészt a fogyasztók már annak is örülnek, hogy a szigorítás után ismét „csak” 20–25 százalékos önrészt kell összekuporgatniuk egy lakáshitelhez, így bátrabban visszatérnek a bankok pultjai elé; másrészt pedig az Első otthon tervezett „leépítésével” a kölcsönzők alaposan növelhetik azon klienseik számát, akiknek kizárólag ők diktálnak. Akkor most ki is nyert?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!