VEZÉRCIKK – A most lezajlott elnökválasztás eredményénél nemigen kell ékesebb bizonyíték arra, hogy Amerika a korlátlan lehetőségek hazája, ahol bármi megtörténhet – sőt annak az ellenkezője is.
2016. november 09., 20:092016. november 09., 20:09
Nos Donald Trump győzelme legalább akkora meglepetés az Egyesült Államok történetében, mint az, hogy 2008-ban Barack Obama személyében megválasztották az ország első színes bőrű elnökét. Olyan váratlan fordulat, amelyet néhány nappal ezelőtt még kevesen vettek készpénznek, és amellyel a világ közvélemény-kutatóinak és elemzőinek többsége egyáltalán nem számolt komolyan. (Számos jó tollú erdélyi magyar publicista is elkövette azt a hibát, hogy már a tengerentúli megmérettetés napja előtt előre ivott a medve bőrére, azaz Hillary Clinton győzelmére).
Tulajdonképpen itt rá is tapintottunk ennek a választásnak az egyik legfontosabb tanulságára. Mégpedig arra, hogy demokráciában csak jelentős kockázat mellett lehet megjósolni egy politikai verseny végkimenetelét, vagyis a választópolgárok akaratát, hiszen az emberek – ellentétben az agytrösztök tévesnek bizonyult elképzelésével – nem amolyan beprogramozott robotok, akiknek opcióival hajszálpontosan előre lehetne kalkulálni. Az amerikai – és nemzetközi – fősodor úgy gondolta, saját vágyálmait majd vissza fogja tükrözni a választópolgárok akarata, ennek megfelelően pedig a kiszámítható politika ígéretét hordozó Clinton lesz a befutó.
Ehhez képest az amerikaiak többsége nem így gondolta. Bármennyire nyilvánvaló, hogy Trump egy gátlástalan, faragatlan, populista showman, akinek megannyi – például a nőkről alkotott – véleménye vállalhatatlan, a választók mégis közelebb érezték/érzik magukhoz, mint azt a volt first ladyt és külügyminisztert, aki ízig-vérig annak a politikai osztálynak a megtestesítője, amelyből milliók kiábrándultak, mivel képtelen volt kézzelfogható megoldásokat kínálni a hétköznapi gondjaikra. Persze más kérdés, mit fog majd megvalósítani számtalan ígérete közül a politikán kívüli világból érkező új elnök.
Mindenesetre a kampányban tanúsított harsány fogadkozásait máris nagyban tompítja, hogy a választási eredmény ismeretében mondott beszédében megköszönte ellenfelének az amerikai nemzet érdekében tett szolgálatait, holott korábban e-mail botránya miatt még börtönnel fenyegette Clintont. Ettől függetlenül ma még nehezen megjósolható, hogy mi várható Trump mandátuma idején, elnökségének kimenetele maga a merő bizonytalanság. Ezért is szorítkoztak egyelőre a száraz gratulációra Európa vezető politikusai is, akik maguk sem tudják, mire számítsanak az ingatlanmágnásból politikussá lett amerikai elnöktől, miként viszonyul a tengerentúli szuperhatalom a jövőben a kontinenshez vagy éppen Oroszországhoz.
Egy azonban biztos: Trump pajzsra emelése világos és egyértelmű üzenet a politikai elitnek a világ minden táján, miszerint az emberek megcsömörlöttek az üres politikai szólamoktól, és konkrét válaszokat várnak mindennapi problémáikra. Ennek felelőssége alól nem bújhatnak ki az Európai Unió vezetői sem, és fontos tanulság mindez a közelgő parlamenti megmérettetés idején választói felhatalmazásért kampányoló romániai politikusok számára is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!