2009. január 30., 00:092009. január 30., 00:09
Na, a kedves olvasó nagyjából biztos lehet benne, hogy azoknak, akik az útlevelek ügyében szirénáznak, erről fogalmuk sincs. Csak arról tudnak, hogy a Fenevad immár közöttünk jár, de nem ám olyan a külseje, hogy csattogó, tőrnyi hosszúságú, hegyes fogairól bűzös, mérgezett nyál csorog, és gonosz, vörös szemében a kárhozat fénye csillog. Nem, az ügyeletes sátán alig tenyérnyi méretű, zsebben is elfér, és fő foglalkozását tekintve biometrikus útlevél ő. Itt tulajdonképpen abba is lehetne hagyni a téma boncolgatását, a lelkes futóbolondok menetrendszerű sápítozása amúgy is csak mulatságosabbá teszi a szürke hétköznapokat. Hanem a dolog attól érdekes, hogy most már az ortodox pátriárka hivatala is megkereséssel fordult a belügyminisztériumhoz, amelyben felvilágosítást kért arról, milyen mértékben károsíthatják a biometrikus útlevél chipjén tárolt adatok az emberi szabadságjogokat és méltóságot. A felvetés amúgy teljesen jogos, elvégre a chipen szinte bármilyen személyes adat rögzíthető, ez pedig tényleg durva beavatkozás lenne a polgárok magánéletébe. Viszont az igazán pikáns az, hogy épp az a román ortodox egyház lép fel az emberi jogok és méltóság védelmében, amely a törvénysértést és mások javainak – templomainak, ingatlanainak – elbitorlását szinte napi gyakorlattá emelte, és amely annyira sem becsüli saját híveit, hogy ülőhelyet biztosítson számukra a szertartások idején. De arra azért talán mégiscsak hajlandó lesz a hívek lelki üdve érdekében, hogy tömjénnel és egyéb ördögűző szertartásokkal egyházi szempontból is szalonképessé tegye a démoni biometrikus dokumentumot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok