2009. február 16., 10:122009. február 16., 10:12
A bukaresti sajtóorgánumok majd’ mindegyike azt emelte ki, milyen megható volt, ahogy az egyszerű magyar polgárok százai gyertyákat gyújtottak és virágokat helyeztek el a meggyilkolt román fiú emlékére. Ebbe az „összeborulásba” böffent bele Traian Băsescu, amikor a hétvégén durván kikelt az autonómia ellen, ismét úgy adva a székely közösségnek az egyik kezével, hogy a másikkal el is vett tőlük. Az államfő – aki a jelek szerint úgy döntött, a Székelyföldön kezdi meg választási kampánykörútját – sajátos taktikát alkalmazott. Miközben a helyi önkormányzatok képviselőivel folytatott megbeszéléseken készségesnek mutatkozott a székely közösség sajátos problémáinak megoldására, a nyilvánosság előtt már súlyos vádakkal illette a magyar önkormányzatokat, arrogáns stílusban oktatva ki mindenkit, mennyire alkotmányellenes a területi autonómia követelése. Egyértelmű: a második elnöki mandátumra pályázó Băsescu kettős kommunikációjával egyrészt a székelyek jóindulatát próbálta megszerezni, másrészt viszont a román nacionalistákat kenegette hájjal. Emellett a magyar kérdés ismételt központba helyezésével az általa összegründolt – és irányított – kormány tökéletlenségéről is elterelte a figyelmet, hiszen most igazából arról kellene szólnia a közbeszédnek, hogy még mindig nincs az országnak elfogadott költségvetése. Az elnöki performansz azt jelzi, a gazdasági válság közepette megtartandó államfő- és EP-választások előtt ismét jelentős teret kap majd a magyar kérdés. Ami amúgy nem is lenne baj – ha nem abban a kontextusban történne, hogy az alkotmány szentségéről tartott elnöki előadás faragatlan, büdös lábú uszításba torkoll, amelynek során Băsescu etnikai tisztogatással vádolja a székely önkormányzatokat. Az államfői szintre emelkedett uszítás ellen most valódi összefogás szükséges: a magyar politikai és társadalmi szervezeteknek az autonómia ügyének következetes képviselete és a hangulatkeltés elutasítása mellett egységesen és határozottan kell számon kérniük az elnökön és a kormányon mindazt, amit Băsescu a hétvégén megígért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok