2009. szeptember 04., 12:142009. szeptember 04., 12:14
A két koalíciós alakulat egymásnak veselkedése láttán napról napra egyértelműbb, hogy ez az érdekházasság immár nem tarthat sokáig. A partnerség eszméjére valamit is adó politikai szövetségesek esetében ugyanis nem fordulhat elő olyasmi, mint a román kormányban, vagyis hogy a szociáldemokrata miniszterelnök-helyettes bejelenti: a tanügyminiszter törvénycsomagjáért vállalnak felelősséget a parlamentben, néhány órára rá pedig a kormányfő rácáfol, és az államelnök oktatásügyi stratégáinak koncepciója mellett tör lándzsát.
Vagyis a kormánypártok vezetői rituálészerűen mondanak ellent egymásnak, miközben Orwell újbeszél nyelvének mintájára végeérhetetlenül azt vágják egymás fejéhez: „én jó, ő rossz”. Ezen a Dâmboviţa menti vircsafton aztán jót derül ország-világ. Beleértve az erdélyi magyar politikai elitet is, amely mindeközben nem veszi észre (vagy nem akarja), hogy kiválóan eltanulta a bukaresti koalíció mesterséges nyelvezetét. Jelen pillanatban ott tartanak a romániai magyar civil és politikai szervezetek vezetői, hogy nem egymás között, személyesen, hanem nyílt levelek útján „beszélik meg” a közösség problémáit.
Az erdélyi magyarság érdekeinek képviseletére hivatott politikusok oda jutottak, hogy közleményekben, felhívásokban üzengetnek egymásnak. Ilyen körülmények közepette csoda, hogy még a közösség „szent tehene”, az autonómiatörekvés ügyében sem képesek egységbe kovácsolódni? A hét végére két helyszínre, két időpontra meghirdetett nagygyűlések hallatán mindenki a fejét fogja a széthúzás láttán, és ha nem jobbra érdemesebb ügyről lenne szó, nagyot szórakoznánk rajta, hogy az értelmetlen versengés miatt mára már két védjegy hirdeti a székelyföldi termékeket is. Nagyon eljött az ideje, hogy valaki figyelmeztesse az erdélyi magyar politikai elitet: próbáljon szót érteni egymással, a jelenlegi bábeli zűrzavarban ugyanis nemhogy dupla, de semmilyen önrendelkezésre sincs esély. Újbeszél-féle duplapluszkudarcra viszont annál inkább.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok