VEZÉRCIKK – Az Aegis Ashore rakétarendszer Romániába telepített ütegeinek csütörtöki felavatása nyomán új korszak kezdődik az ország és a térség tekintetében.
2016. május 12., 19:582016. május 12., 19:58
Ezzel a stratégiai jelentőségű, a NATO európai rakétavédelmi rendszerének részét képező létesítménnyel vált ténylegessé és kézzel foghatóvá, hogy az Egyesült Államok vezette, a nyugati típusú demokráciákat és az ebbe a kategóriába már egyre nehezebben beilleszthető Törökországot magában foglaló katonai szövetség a hidegháború lejártával keletebbre tolta határait, és integrálta az egykor a szovjet befolyási övezetbe tartozó közép- és kelet-európai országokat is.
Bár a hivatalos washingtoni és NATO-magyarázat szerint a rakétapajzs elsősorban egy, a Közel-Keletről, főképp Iránból kiinduló támadás elhárítását szolgálja, Moszkva már évek óta azzal vádolja a nyugati szövetséget, hogy azzal valójában az orosz nukleáris elrettentő erő hatékonyságát kívánja csorbítani. Nos tény, hogy a rakétákat nem úgy programozzák, hogy csakis iráni támadás ellen védjenek, tehát adott esetben természetesen az Oroszország irányából érkező rakéták megsemmisítésére is alkalmasak. És az elmúlt évek orosz katonai lépései, illetve maguk a Romániába és Lengyelországba telepített rakétavédelmi rendszerek elleni tiltakozás is jelzi: Moszkva nem tett le arról, hogy Kelet-, esetleg Közép-Európát ismét a saját érdekszférájába vonja. Ezért az amerikai rakéták épp jó helyen vannak ott, ahol mostantól vannak.
Mert joggal lehet ugyan az Egyesült Államok katonai és külügyi stratégiáját bírálni, hiszen a szuperhatalmi arrogancia, a demokráciaexport kóros kényszere és a valós helyzetismeret hiánya számos hibás lépést szült, azért az elmúlt minimum 150 év tapasztalatai azt mutatják: a közép-európai kisebb nemzeteknek határozottan nem jó, ha az orosz medve uralkodik fölöttük, bármit is mondanak a Kreml propagandája által elszédített önjelölt „muszkavezetők\".
Persze az ideális az lenne, ha Európa képes lenne katonailag is megvédeni önmagát. Amíg azonban még a civil migránsok invázióját sem képes hatékonyan kezelni, addig marad a tengeren túli Nagy Testvér korántsem önzetlenül nyújtott védelmi „szolgáltatásainak\" való kiszolgáltatottság.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!