VEZÉRCIKK – Valószínűleg az derül majd ki: a mentőegységek, katasztrófavédelmiek jól végezték a dolgukat a keddi nagyszabású szimulációs gyakorlaton, amelyet azért tartottak Bukarestben, hogy felmérjék, egy Richter-skála szerinti 7 fokos földrengés esetén mennyire gyorsan, hatékonyan mozgósíthatók a hatóságok.
2016. november 01., 19:112016. november 01., 19:11
Ilyenkor úgy kell cselekedniük az illetékeseknek, mintha pusztító erejű földrengés következne be, ami nem is annyira valószínűtlen, hiszen Bukarest nincsen messze a Kárpátok kanyarulatának szeizmikus szempontból aktív térségétől, ahol a tektonikus lemezek elmozdulása állandóan és gyakran okoz a Székelyföldön is érezhető földrengéseket.
A történelmi feljegyzésekre alapozva a szeizmológusok valószínűsítik, hogy a térséget évszázadonként legalább kétszer rázza meg nagy erejű földmozgás – sokan emlékeznek az 1977 márciusában bekövetkezett 7,2-es, több mint másfél ezer halálos áldozatot követelő katasztrófára. Mármost ahhoz, hogy egy hasonlóan erős földrengés minél kevesebb áldozatot és anyagi kárt hagyjon maga után, nyilván nemcsak az kell hogy a lehető leggyorsabban érkezzenek a mentőegységek a romokhoz. Az, hogy katasztrófahelyzetben gyorsan és hatékonyan reagáljanak, csak a problémamegoldás felszíni és sürgősségi része – ezt az is mutatja, hogy a mostani gyakorlatot azért szervezte a belügyminisztérium, mert valószínűleg be akarja bizonyítani: az egy évvel ezelőtti Colectiv-tragédia után sikerült javítani a sürgősségi beavatkozások gyakorlatán.
Mi lenne, ha ne adj Isten egy 7-es erejű földrengés rázná meg a térséget? Hiszen a hatóságok akkor sem tudtak megfelelően közbeavatkozni, amikor „mindössze” négyszáz ember volt veszélyben a Colectiv klubban. Egy erős földmozgás szörnyű pusztítást végezne az Országos Katasztrófavédelmi Felügyelőség nemrég megjelent tanulmánya szerint, és bár lehet, hogy a szimulációs gyakorlaton jól teljesítenek az illetékes állami intézmények, jogos, hogy a civilek nem bíznak hatékony és gyors közbelépésükben természeti katasztrófa esetén. Úgy teszünk, mintha egy ilyen gyakorlat sikeressége szavatolná a biztonságot, holott a katasztrófahelyzetre adott azonnali mentőreakciók nem elégségesek. Ha „papírunk van róla”, hogy sikeres volt a szimulációs gyakorlat, akkor hátradőlhetünk?
Minden bizonnyal állandóan és sokkal hatékonyabban kellene (és már évtizedek óta kellett volna) dolgozni azon, hogy ne legyen olyan sok a közveszélyesnek minősített, omlásveszélyes épület Bukarestben (is). Ráadásul, mint bebizonyosodott, adott helyzetben még a megfelelő tájékoztatásra sem számíthatna a lakosság: a közmédia csődöt mondana, képtelen lenne részletesen, világosan tájékoztatni a tudni- és tennivalókról. Ilyen körülmények között úgy tenni, mintha biztonságban lennénk, önáltatás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!