2009. augusztus 17., 09:412009. augusztus 17., 09:41
Hasonló helyzetben van most az ország is. Miközben a kormány azt sem tudja, hogyan tömje be a költségvetésen éktelenkedő, egyre terebélyesedő lukat, ezért közalkalmazottak tízezreitől lesz kénytelen megszabadulni, vagy legalábbis a bérüket megnyirbálni, azzal próbálja nyugtatni a kedélyeket, hogy azért a beígért nyugdíjemelés meglesz, és a helyükön maradó költségvetési alkalmazottak fizetésére is meglesz a fedezet. A gond csak az, hogy minderre a fedezetet a Nemzetközi Valutaalaptól, illetve az Európai Uniótól kapott hitel jelenti, azaz tűzoltás zajlik. A kölcsön jó részét ugyanis feléljük, ahelyett hogy a gazdaság élénkítését, a vállalkozások fejlesztését szolgáló programokra fordítanák. Így aztán az adóbevételek is tovább csökkennek, ami ördögi kört jelent, hisz az elkövetkező öt évben a felvett hiteleket kamatostul kell majd visszafizetni – viszont azt senki sem tudja megmondani, miből sikerül majd a pénzt előteremteni, vélhetően még Traian Băsescu sem, két nagyfröccs után. Hogy mekkora a baj, és mekkora a kapkodás, jól jelzi, hogy a kabinet mindeddig példátlan leépítésekbe kezd, most már a helyi önkormányzatok szintjén is. Ami érthető, hiszen a közalkalmazottak mindaddig, amíg dübörgött a gazdaság, az egyik leginkább kedvezményezett rétegnek számítottak, olyan prémiumokat és juttatásokat kaptak, amelyekről a magánszektorban alkalmazott munkavállalók álmodni sem mertek. Nem szabad tehát csodálkozniuk, hogy a gazdasági helyzet drasztikus romlása nyomán az ő prémiumaikat és kiemelkedő béreiket nyirbálják meg először, illetve az ő soraikat ritkítják meg a takarékosság jegyében. Csakhogy nem lehet a jelenlegi, csődközeli helyzetért kizárólag az állami alkalmazottakat felelőssé tenni. A mostani helyzethez vezető döntéseket a válság választási kampány miatti elbagatellizálásáról, az osztogatásokról és a felelőtlen költekezésekről nem ők hozták. Az égő gyufát a szénaboglyába épp az dobta be, aki most a legigyekvőbb tűzoltó szerepében kíván tetszelegni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok