Máris akadnak, akik a megmozdulások alapján, az arab tavaszból kiindulva egyfajta „európai tavaszt” rebesgetnek, globális okokat, általános érvényű problémákat sejtetve a különböző országokban tapasztalható elégedetlenségek mögött. Ami, valljuk be, meglehetősen elrugaszkodott hipotézis, hiszen bármennyire is egységessé válik az európai uniós közösségi tér, aligha lehet egyetlen kaptafára húzni az adott társadalmi zúgolódásokat és azok kiváltó okát.

Franciaországban például a tiltakozó autósok által néhány hete a magas üzemanyagárak és közterhek miatt indított tömegmegmozdulás, a sárga láthatósági mellényről elnevezett sárgamellényesek mozgalma Emmanuel Macron elnök politikája elleni általános elégedetlenségbe csapott át. Múlt szerda óta utcai tüntetések helyszíne Budapest is, ahol az ellenzék hívására estéről estére néhány ezren tiltakoznak a „rabszolgatörvénynek” nevezett, a túlórát szabályozó jogszabály-módosítás ellen. És bár az elmúlt hetekben alábbhagytak ugyan, nagyszabású demonstrációkat rendeztek idén Romániában is, ahol a balliberális koalícióval és kormányaival elégedetlenkedőket mindenekelőtt az igazságüggyel kapcsolatos törvények elfogadása, a korrupcióellenes küzdelem megakasztásának hatalmi kísérlete vitte az utcára.

Lehet-e valamiféle analógiát felfedezni a három ország kormányellenes megmozdulásai között? Ha mindenáron a körtét igyekszünk összehasonlítani az almával, akkor természetesen lehet, józan logikával azonban nem lehet egyenlőségjelet tenni a párizsi, budapesti és bukaresti tüntetések közé. A franciaországi sárgamellényesek erőszakba, rongálásba, randalírozásba torkollt megmozdulásaira érkezett karhatalmi válasz apropóján Romániában is akadnak – természetesen kormánypárti politikusok és véleményvezérek –, akik szerint teljesen rendben volt az, ahogyan a román csendőrség fellépett a diaszpóra augusztus 10-ei kormányellenes tüntetőivel szemben. Ami nyilvánvaló csúsztatás, de legjobb esetben is erőltetett párhuzam. Miközben ugyanis a francia rendvédelmi szervek olyan tüntetőkkel szemben vetettek be vízágyút, könnygázt és gumibotot, akik fékevesztetten törtek-zúztak, gyújtogattak Párizs utcáin, nem kímélve a Franciaország egyik szent jelképének számító Diadalívet sem, addig Bukarestben más volt a helyzet. Nálunk a felfegyverzett amatőrök társaságaként eljáró csendőrség két kapitális hibát vétett a külföldön élő románok által meghirdetett emlékezetes augusztusi tömegmegmozduláson: képtelen volt elkülöníteni a békés tüntetők tömegétől a kimondottan a balhé kedvéért utcára vonuló, gyújtogató, a karhatalom munkatársától fegyvert eltulajdonító garázdákat, ugyanakkor brutálisan bánt az erőszakot egyáltalán nem alkalmazó demonstrálókkal szemben is. Hogy ezt vezetőinek alkalmatlansága okán vagy politikai szolgalelkűségből tette, a mai napig nem derült ki, de reméljük, az ügyészségi vizsgálat elhúzódása nem azt vetíti előre, hogy véglegesen fátylat borítanak a történtekre, és a felelősök megússzák.

A Macron politikája ellen Párizs feldúlásával tiltakozó francia szélsőségesekhez és a román diaszpóra békés megmozdulását eltérítő bukaresti garázdákhoz hasonlóan az ezekben a napokban Budapesten utcára vonuló tüntetők egy része is abban a súlyos tévhitben él, hogy antidemokratikus eszközökkel (például a rendőrök és a parlament megdobálásával) megdönthető egy demokratikusan megválasztott politikai többség. Márpedig nem szabad elfelejteni, hogy nem 1989-et írunk, nem diktatúrában élünk, ezért az erőszak, a parlament ablakainak bezúzása, a rendvédelmisekkel való összeakaszkodás nem megoldás a kormánybuktatásra.