Rostás Szabolcs

2018. december 17., 08:27

Tüntetők tévelygése

Sokan igyekeznek összefüggéseket keresni, párhuzamot vonni az elmúlt időszakban Európa több nagyvárosában rendezett utcai tüntetések, valamint a demonstrációkat kísérő hatósági fellépések között.

Máris akadnak, akik a megmozdulások alapján, az arab tavaszból kiindulva egyfajta „európai tavaszt” rebesgetnek, globális okokat, általános érvényű problémákat sejtetve a különböző országokban tapasztalható elégedetlenségek mögött. Ami, valljuk be, meglehetősen elrugaszkodott hipotézis, hiszen bármennyire is egységessé válik az európai uniós közösségi tér, aligha lehet egyetlen kaptafára húzni az adott társadalmi zúgolódásokat és azok kiváltó okát.

Franciaországban például a tiltakozó autósok által néhány hete a magas üzemanyagárak és közterhek miatt indított tömegmegmozdulás, a sárga láthatósági mellényről elnevezett sárgamellényesek mozgalma Emmanuel Macron elnök politikája elleni általános elégedetlenségbe csapott át. Múlt szerda óta utcai tüntetések helyszíne Budapest is, ahol az ellenzék hívására estéről estére néhány ezren tiltakoznak a „rabszolgatörvénynek” nevezett, a túlórát szabályozó jogszabály-módosítás ellen. És bár az elmúlt hetekben alábbhagytak ugyan, nagyszabású demonstrációkat rendeztek idén Romániában is, ahol a balliberális koalícióval és kormányaival elégedetlenkedőket mindenekelőtt az igazságüggyel kapcsolatos törvények elfogadása, a korrupcióellenes küzdelem megakasztásának hatalmi kísérlete vitte az utcára.

Lehet-e valamiféle analógiát felfedezni a három ország kormányellenes megmozdulásai között? Ha mindenáron a körtét igyekszünk összehasonlítani az almával, akkor természetesen lehet, józan logikával azonban nem lehet egyenlőségjelet tenni a párizsi, budapesti és bukaresti tüntetések közé. A franciaországi sárgamellényesek erőszakba, rongálásba, randalírozásba torkollt megmozdulásaira érkezett karhatalmi válasz apropóján Romániában is akadnak – természetesen kormánypárti politikusok és véleményvezérek –, akik szerint teljesen rendben volt az, ahogyan a román csendőrség fellépett a diaszpóra augusztus 10-ei kormányellenes tüntetőivel szemben. Ami nyilvánvaló csúsztatás, de legjobb esetben is erőltetett párhuzam. Miközben ugyanis a francia rendvédelmi szervek olyan tüntetőkkel szemben vetettek be vízágyút, könnygázt és gumibotot, akik fékevesztetten törtek-zúztak, gyújtogattak Párizs utcáin, nem kímélve a Franciaország egyik szent jelképének számító Diadalívet sem, addig Bukarestben más volt a helyzet. Nálunk a felfegyverzett amatőrök társaságaként eljáró csendőrség két kapitális hibát vétett a külföldön élő románok által meghirdetett emlékezetes augusztusi tömegmegmozduláson: képtelen volt elkülöníteni a békés tüntetők tömegétől a kimondottan a balhé kedvéért utcára vonuló, gyújtogató, a karhatalom munkatársától fegyvert eltulajdonító garázdákat, ugyanakkor brutálisan bánt az erőszakot egyáltalán nem alkalmazó demonstrálókkal szemben is. Hogy ezt vezetőinek alkalmatlansága okán vagy politikai szolgalelkűségből tette, a mai napig nem derült ki, de reméljük, az ügyészségi vizsgálat elhúzódása nem azt vetíti előre, hogy véglegesen fátylat borítanak a történtekre, és a felelősök megússzák.

A Macron politikája ellen Párizs feldúlásával tiltakozó francia szélsőségesekhez és a román diaszpóra békés megmozdulását eltérítő bukaresti garázdákhoz hasonlóan az ezekben a napokban Budapesten utcára vonuló tüntetők egy része is abban a súlyos tévhitben él, hogy antidemokratikus eszközökkel (például a rendőrök és a parlament megdobálásával) megdönthető egy demokratikusan megválasztott politikai többség. Márpedig nem szabad elfelejteni, hogy nem 1989-et írunk, nem diktatúrában élünk, ezért az erőszak, a parlament ablakainak bezúzása, a rendvédelmisekkel való összeakaszkodás nem megoldás a kormánybuktatásra.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Vélemény
Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...