Igazán magyarosra sikeredett a reakció az EMNP bejelentésére, miszerint július huszadikára a lehető legtöbb erdélyi és partiumi településen szervez rövid tüntetést a román kormány régiósítási elképzelései ellen és az autonómia mellett.
2013. július 14., 22:012013. július 14., 22:01
2013. július 15., 13:342013. július 15., 13:34
Az RMDSZ főtitkára szinte azonnal elutasította a közös szervezésre és részvételre vonatkozó felhívást, különutassággal vádolva meg a néppártot, nem sokkal később pedig az utóbbi időben az RMDSZ magatartását hűségesen utánzó MPP illetékesei is elhatárolódtak a közös szervezéstől.
A két párt ódzkodása egy szempontból érthető. Ha elfogadják az EMNP felkérését, azzal legitimálják a néppártot, elismerve, hogy ők tulajdonképpen csupán „másodhegedűsök\" ebben a projektben. A néppárt lépése kétségkívül arculatépítő és az ismertségének növelését célzó akció is. Ugyanakkor jelen helyzetben, amikor bizonyosnak tűnik, hogy a kétharmados Ponta-kormány akár erőből is hajlandó átvinni a magyarok számára kedvezőtlen régióprojektet (ami még akkor is rossz, ha Hargitát és Kovásznát „csak\" Brassóval zárják össze), nehezen engedheti meg a romániai magyar közösség azt a luxust magának, hogy a saját, rövid távú politikai céljaik érdekében az őt képviselő politikai szervezetek széthúzzanak.
AZ RMDSZ egyik fő érve, hogy őszre tervez nagyobb szabású tiltakozó megmozdulást. Bár annak is megvan a helye, ezt a mostani akciót két okból sem kellene lesajnálni. Egyrészt azért, mert azzal, hogy mindenki saját településén vehet részt a megmozduláson, senkit sem kényszerít több száz kilométeres utazásra, tehát nagyobb az esélye a jelentős részvételnek. Másrészt az időpont miatt: a nyári uborkaszezon híréhségében a román média is kapva kap minden eseményen, amiről beszámolhat.
Ugyanakkor ha nem leszünk képesek fantáziadúsabb, konkrétabb akciókat kitalálni érdekeink érvényesítésére, a sok tüntetés egy idő után megszokottá válik, és senkit sem érdekel. Ezért ha azt akarjuk, hogy a következő megmozdulás nagyot szóljon, akkor lehet, hogy ki kell mozdulni Erdélyből. Egy több ezer magyart felvonultató bukaresti tüntetésnek minden bizonnyal nagyobb visszhangja lenne, mintha Sepsiszentgyörgyön vagy Marosvásárhelyen tartanák meg.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!