VEZÉRCIKK – Statisztikai adatok, százalékok, összehasonlítások, megyékre, városokra és iskolákra lebontott számszerű eredmények hivatottak tükrözni, miként teljesítettek a nagybetűs Élet kapujában álló végzősök az érettségin.
2016. július 13., 19:572016. július 13., 19:57
Azonban a 21. század Romániájában nem könnyű eldönteni az iskolai tanulmányokat lezáró és a felsőoktatásba bebocsátó vizsgáról – amelynek szükségességét a „nemzetek tanítójának” nevezett cseh pedagógus és író, Comenius már a 17. században felvetette –, mennyire hitelesen határozza meg a fiatalok valódi felkészültségének mértékét.
Talán semmi megdöbbentő nincs abban, hogy a tavalyi évhez hasonlóan az érettségizők egyharmada idén is megbukott, kétharmada pedig sikeresen vette az akadályt. Ha hiszünk abban, hogy a vizsgaátlagok irányadó, valódi mércének tekinthetők, madártávlatból nézve az látszik: az országos eredmények se nem jobbak, se nem rosszabbak, mint egy éve. Ez természetesen arra (is) enged következtetni, amire a szülők, pedagógusok, diákok tapasztalata is rávilágíthat: a rendszer egésze jottányit sem javult, a mostani érettségi pedig újabb „állapothatározója” az oktatásnak. Amelyről nem meglepő módon az épp aktuális oktatási miniszter is azt mondta, sok rajta a korrigálnivaló.
Amennyiben készpénznek vehető, hogy a vizsgajegy, a számszerű eredmény híven tükrözi a végzősök lexikális tudását, és esetleg valamilyen szinten garanciája lehet további boldogulásuknak, bizakodással tekinthet a jövőbe jó pár erdélyi magyar iskola számos végzőse. Hiszen kolozsvári, marosvásárhelyi, szatmári, sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai magyar diákok is jó jegyeket kaptak az érettségin.
Az azonban szintén kérdés, hogy „érett”, igazi megmérettetésnek, mérvadó rostának tekinthető-e a hazai követelményrendszer. A vizsgák valódi hasznától függetlenül mindenképp jó lenne, ha az esetleges lexikális tudáson kívül életszerűségre, józanságra és körültekintésre is megtanítaná a tizenkét év alatt az iskola a gyerekeket. Arra, hogy tudatában legyenek: boldogulásuknak nemcsak számszerűsített minősítések lesznek a zálogai.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!