Bizonyos esetekben a tudás és nem tudás határa olyan keskeny ösvény, amin egy felnőtt nem sétálgathat kényelmesen, a gyerekember pedig talán még a közelébe sem merészkedik. Holott épp őt érinti, lévén szó a gyermekbetegségek elleni védőoltások beadatásáról vagy elutasításáról.
2016. december 26., 19:462016. december 26., 19:46
De a gyermek csak szenvedő alany, nem képzett vagy önjelölt egészségfilozófus: a szülei tudásának vagy nem tudásának örülhet vagy válik esetleg áldozatává. Első látásra ilyen egyszerű: a tudatlan vagy bigott ember elutasít mindent, amit nem az áldott természettől kap ajándékba, hanem egy másik ember adja, ráadásul még az injekció pluszfájdalmával együtt. Csakhogy aki huzamosabb ideje él a tájainkon, az jól tudja, az első látás hatása mit sem ér, hisz a felszín alatt a dolgok úgy összekuszálódnak, hogy ember legyen a talpán, aki képes volna könnyen kibogozni. Így hát második vagy harmadik látásra-nézésre kiderülhet, hogy az oltást elutasító nem a tudatlanok, hanem a nagyon is sokat tudók táborához tartozik.
Gondoljunk csak a néhány éve szinte angyali üdvözletként meghirdetett össznépi vérképelemzés kötelezővé tételére, ingyenesen, úgyhogy nagyon sokan éltek is vele. Épp csak a szétkürtölt jó hatás maradt el: összevissza eredmények születtek, az egyik leggyakoribb ilyen „felfedezés” volt a csontsovány és a túlsúlyos ember azonos zsírtartalmú vérképe. Nagyon hamar kiderült a turpisság: óriási mennyiségű lejárt laboratóriumi reagens volt az egészségügy intézményei nyakán, és kitalálták: inkább így szabadulnak meg tőle, mintsem a szemétbe dobva netán a környezetet szennyezzék vele. A feltételezett bajok járulékos gyógyszerkeresletéről nem is beszélve! Cirkuszi illuzionisták ügyességével simították el az egészet, senki nem halt bele, minek is hajcihőztek volna hiába. Sajnálatos viszont, hogy a mostani kanyarójárványnak vannak áldozatai. A gyerekbetegséget épp azért hívják így, mert minél korábban kapja el valaki, annál könnyebben átvészeli, komoly szövődményeket felnőttkorban okozhat. Most viszont egy-egy újabb halálesetnél mindig kihangsúlyozzák: a szülők elmulasztották a védőoltást. Szó sem esik arról, hány szülő kapta fel a fejét a védőoltásokat készítő Cantacuzino Intézet nemrég történt bezárásakor, kérdezvén: mi lesz az oltásokkal?! Valami rég lejárt hatástalanságot sóznak majd ránk?! Most kivizsgálást, intézkedéseket ígértek. De ezekre a szerencsétlen előzményekre vajon gondolnak-e majd, vagy elintézik egy legyintéssel: az akkori kormány sara!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!