JEGYZET – Az élet, nem a nagybetűs, csak az a rongyos, hétköznapi, sokszor olyan furcsaságokkal áll elő, hogy még az éjszakai álmaink is megirigyelhetnék.
2016. május 18., 19:532016. május 18., 19:53
Itt vannak például a titkosnak nevezett szolgálatok. Más érdekességektől eltérően ezek nem honi sajátosságok, léteznek ugyanis minden valamirevaló országban. Működnek, teszik a dolgukat. Van, ahol nagy sikerrel, máshol kevésbé.
De most nem az elért eredmények minősége szerinti világranglista összeállításán ügyködnék, hanem arra szeretnék valamiképpen választ találni, hogy más helyekkel ellentétben nálunk miért forognak közszájon ezeknek a szolgálatoknak az ügyes-bajos dolgai. Akármi történjék, mindig akad valaki, aki ösvényt talál az illető eseménytől a szolgálatok rengetegébe. Bátran elmondhatjuk, hogy mindennapjaink szerves részévé váltak. Csodálkozom is rajta, hogyhogy nem született még meg az évszázad slágere címet megpályázó mulatós városi folklór, mondjuk Titkosan szép az élet címen.
Jó, tudom, ez is az átkos örökség. A hajdanán az egy főre eső két titkosrendőr. Közben viszont elteltek az évek, a sokat emlegetett lehallgatás pedig enyhén szólva is okafogyottá válik lassacskán, amikor röpke két-három megállónyi autóbuszút közben az utasok háromnegyedéről megtudom a velük megesett legintimebb élethelyzeteket. Csak úgy, lazán, az egyre gyengülő hallásom dacára. Egyébként a hivatásosokat nem is olyan „titkok\" érdeklik, hogy előző nap az anyós mit főzött, ellentétben a szomszédasszonnyal, vagy hogy az aktuális vitézlegény a vártnak megfelelően nézett-e szíve hölgyére, vagy inkább másfelé kacsintgatott. Őket ezeknél sokkal fontosabb dolgok érdeklik, és a közvéleménynek az ő ügyeik is olyan fontosak, mint az ebéd vagy a szerelmi légyott.
De a szolgálatok nem azért titkosak, hogy mindent kifecsegjenek, úgyhogy bedobnak egy koncot, amin elrágódhatnak az emberek. Ilyen volt például a korrupcióellenes főügyésznő családjának lehallgatása, az ügy kimeneteléről viszont már nem mondtak semmit. Sebaj, nem is ránk tartozik. Legutóbb viszont a szenátus elnöke mondta be, hogy a betegségügyi egységekbe küldött hígítmányok bevétele a szolgálatok felé áramlott (volna). Mivel korábban négy éven át miniszterelnök volt, tudhat valamit, nem hiszem, hogy unaloműzőnek szánta a rágógumipótlót.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!