2009. március 04., 10:172009. március 04., 10:17
Jelentős mértékben hozzájárul a hadsereg legendás népszerűségének csökkenéséhez a külföldi hadszíntereken elszenvedett emberveszteség is, aminek egyik letagadhatatlan oka a román csapatok közismerten csapnivaló felszerelése. Mindez azonban semmi ahhoz képest, ami a hazaárulással gyanúsított bukaresti altiszt és a kémkedés miatt őrizetbe vett bolgár állampolgár leleplezett összeesküvése nyomán napvilágra került, és amelyet az ügy felgöngyölítésében részt vevő állambiztonsági szervek profi felderítőmunkaként igyekeznek eladni.
Románián kívül talán nincs még egy NATO-tagország, ahol a katonai hírszerzés „radarja” képtelen „befogni” egy egyszerű, titkosírások megfejtésére kiképzett altisztecskét, aki állítólag nyolc éven keresztül töltötte le alakulata számítógépéről a titkosabbnál titkosabb adatokat, hogy aztán memory stickenként ezer dollárért külföldi kémeknek továbbadja. De hát mi már az effajta, kémregényekbe illő sztorikon egyáltalán nem csodálkozunk.
Három évvel ezelőtt mástól se volt hangos a honi és anyaországi média, mint a hosszú ideig az RMDSZ szolgálatában álló Szatmári házaspár állítólag Romániának végzett hírszerző munkájáról. Aztán a román Mata Harinak kikiáltott feleséget az azóta megszűnt Határon Túli Magyarok Hivatala, férjét pedig a szövetség „ejtette”, a vádak nem nyertek bizonyítást – igaz, a meggyanúsítottak sem kerestek jogorvoslatot .
No de ne feledjük a szintén hazaárulással megvádolt Nagy Zsolt egykori távközlési miniszter, valamint ugyancsak bolgár „kémje”, Sztamen Sztancsev történetét sem, amelynek kapcsán három év elteltével több a kérdőjel, mint a konkrétum. Ne tápláljunk hát hiú reményeket a most kipattant katonai kémtörténet megnyugtató végkimenetele kapcsán sem, a titkosszolgálatok ugyanis úgy írták meg, hogy csak ők értsék: titkosírással.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok