JEGYZET – Bár már megfordult a fejemben a pályamódosítás gondolata, a tömeggyilkosi pályafutás még nem jutott eszembe.
2016. május 01., 14:492016. május 01., 14:49
Most azonban a jelek szerint érdemes elgondolkodni az ebbe az irányba történő továbblépésen, mivel egészen gyümölcsöző vállalkozásnak tűnik. Igaz, nem Közép-Európában, hanem Norvégiában, de hát a zord klímát is meg lehet szokni, ha anyagilag megéri a dolog.
Itt van például az Utoyaszigeti mészárlás elkövetője, Anders Behring Breivik, aki 2011 nyarán először pokolgépet robbantott a norvég kormány székházánál, majd Utoya szigetén fiatalokat mészárolt le. Az eset után 21 év szabadságvesztést kapott. Embertelen fogva tartási körülményei miatt azonban beperelte a norvég államot, és most alapfokon nyert is: 331 ezer korona fájdalomdíjat kell neki fizetni.
A sanyarú sorsú tömegmészárost többek között azzal kínozzák embertelen fogva tartói, hogy nem kap testápolót, kenyeréről néha lefelejtik a margarint, és a kávéja is gyakran kihűl, mire felszolgálják neki. Márpedig bárki beláthatja: hideg kávéval még elviselhetetlenebb egy olyan ember sorsa, akinek három, sportgépekkel, televízióval, számítógéppel és videojátékkal és saját konyhával, valamint mosógéppel felszerelt cellában kell tengődnie. Ráadásul internet sincs.
Emberjogi fundamentalisták Breivik sikerét a jogállamiság győzelmeként próbálják magyarázni, jómagam viszont mucsai, középkorban ragadt reakciósként nehezen tudom megérteni, mitől jogosult kvázi luxusellátásra az adófizetők pénzén olyasvalaki, aki többtucatnyi embert ölt meg, megfosztva őket az élethez való jogtól. Lehet, hogy hiányzik belőlem az empátia, amiből viszont a norvégokba a jelek szerint túl sok szorult. Külügyminiszterük, Sylvi Listhaug például az Égei-tengerbe vetette magát, hogy megtapasztalja, milyen a migránsok sorsa. Igaz, velük ellentétben szkafandert viselt, megelőzendő a vízbe fulladást, de hát egy norvég külügyminiszter mégsem szír agysebész, hogy csak úgy, védőfelszerelés nélkül, egy szál hátizsákkal vesse magát a háborgó habokba.
Visszatérve a Breivik-ügyre: tömeggyilkosságra alkatilag képtelen lennék, de egy betöréses rablás talán még beleférne. Még nagy igényeim sincsenek: beérném egyetlen cellával is, konyha nélkül. És a kávét sem szeretem. A teámat viszont forrón, cukor nélkül kérem. Különben kíméletlenül pert indítok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!