Taxi rohant a Nemzet Megváltásának Katedrálisa nevű, jelenleg épülő, megalomán ortodox templomba Bukarestben. Az incidensnek sérültjei nincsenek, az ügy azonban azóta is megosztja a romániai társadalmat.
2016. április 24., 09:172016. április 24., 09:17
Nem valódi balesetről van szó, hanem arról a klipről, amelyet a Taxi nevű román együttes készített, és amelyikben összesen 33 közismert román személyiség – művész, író, újságíró, médiaszereplő – énekel, illetve beszél arról, hogy szerinte Isten a fát (azaz a fatemplomokat) és a kis tereket szereti.
Talán keveseket lep meg, hogy az Isten természetét ilyen hangnemben boncolgató vallásfilozófiai értekezésben megfogalmazott konklúzió nem egyezik teljes mértékben az ortodox illetékesek, illetve hívek által vallott teológiai nézetekkel. A székesegyház védelmében azzal a klasszikus váddal illették az együttes tagjait, illetve a klip szereplőit, hogy egyház, vallás sőt nemzetellenesek. Egy publicista egyenesen azt a briliáns logikai következtetést vonta le, hogy aki a gigakatedrálissal szemben bármilyen kifogást megfogalmaz, az a muzulmán térhódítás propagandistája, tégla a szintén Bukarestbe török finanszírozással megépíteni tervezett megamecsetben, egy utolsó janicsár.
Az ortodox egyház illetékesei is siránkoztak egy sort, pedig ha igaz, amit állítanak – miszerint a klip nyilvánosságra kerülését követően nőttek a katedrális építésére szánt adományok –, egyenesen köszönettel tartoznak a videó készítőinek. Pedig adományokban eddig sem szűkölködtek, az államkassza az adófizetők pénzéből már eddig is eurótízmilliókkal finanszírozta az építkezést. (Talán ezzel kompenzálják azt, hogy a kommunisták, illetve a két világháború közötti román kormányok által a magyar egyházaktól ellopott ingatlanok jelentős részét még mindig nem hajlandók visszaadni. Elvégre az égi hatalmakkal a latroknak sem árt jóban lenni, mint azt a klasszikus műből is tudjuk.)
Érdemi információ arról továbbra sincs, hogy Isten – ha létezik – a fát és a kis tereket vagy a vasbetont és a stadionnyi szentélyeket szereti. Az viszont még nyilvánvalóbb, hogy önjelölt román helytartói az utóbbiakra szavaznak. Valamint az olyan hívekre, akik nem morfondíroznak Isten természetén, hanem elfogadják az ortodox egyház által tálalt kizárólagos magyarázatokat. És ami a legfőbb: szó nélkül fizetnek, ha Isten nevében kérik őket erre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!