2009. május 22., 11:382009. május 22., 11:38
Hogy előbbit csak az utóbbi megvalósulása által látja elképzelhetőnek, annak ékes bizonyítéka, hogy hajlandó volt a Székelyföldtől a Partiumig utazva azon lista megszavazására buzdítani, amely tulajdonképpen az RMDSZ választási logója alatt fut majd. Azon RMDSZ logója alatt, amellyel az elmúlt hét-nyolc évben mindennek nevezhető volt a Fidesz viszonya, csak felhőtlennek nem, és amelynek ellenlábasait hosszú ideig elsődleges erdélyi partnereinek tekintette a legnagyobb magyar ellenzéki párt. Köztudott: Orbán korábban a Magyar Polgári Párt jelöltjei mellett kampányolt. A mostani pálfordulás azonban korántsem csak annak tudható be, hogy az MPP úgy döntött: a tavalyi parlamenti választásokhoz hasonlóan ezúttal sem méretteti meg magát, így Orbán jobb opció híján korteskedett az RMDSZ–EMNT-lista mellett. Az elmúlt napokban azon folyamat betetőzésének lehettünk szemtanúi, amelynek során a Fidesz és Tőkés László lassan kihátrált az MPP-t saját tulajdonának tekintő Szász Jenő kudarcai és hibás döntései miatt tetszhalottá vált polgári párt mögül, mivel belátták: jelen pillanatban csakis a parlamenti küszöb átlépéséhez szükséges szavazóbázisát megtartott RMDSZ-hez közeledve lehet reális esély arra, hogy legalább megőrizzék a romániai magyar mandátumok számát az EP-ben. Az, hogy Szász ismét úgy döntött: az MPP-t távol tartja a választástól, továbbra is lehetetlenné téve azt, hogy a párt betöltse azt a funkciót, amelyet egy politikai érdekképviseletnek be kell töltenie, már csak hab a tortán. Az RMDSZ–EMNT-lista támogatottsága – legalábbis a közvélemény-kutatások eredménye alapján – azt jelzi, a lista összeállítói jól döntöttek, hiszen a voksok mintegy kilenc százalékára számíthatnak. Így az apátiát és a körön önmagát kívül rekesztő MPP-vezetés frusztrációból fakadó ellenkampányát legyőzve sikerülhet a képviselet megtartása – ami persze nem öncél. Viszont mindenképpen jó alapot jelenthet arra, hogy erős és egységes összmagyar képviselet működjön Brüsszelben, hiszen bőven van, amit rendbe hozni. Határon innen és túl egyaránt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok