Obama jött, látott és nem győzött meg senkit – tömören így foglalható össze az amerikai elnök szerdai berlini látogatásának lényege.
2013. június 19., 21:522013. június 19., 21:52
A vizit – amely Obama 2008-as elnökké választása óta az első a német fővárosban – a közelgő választások miatt természetesen jól fog az Angela Merkel vezette német kereszténydemokraták számára, arra azonban már nem bizonyult alkalmasnak, hogy megnyugtassa a közelmúltban kirobbant adatgyűjtési botrány kapcsán az európai közvéleményt.
Már csak azért sem, mert Obama látványosan védelmébe vette adminisztrációja titkos programját, ráadásul a jól bejáratott washingtoni érvelésre, a terrorizmus elleni globális küzdelemre hivatkozva. Amelynek jelentőségét, szükségszerűségét 2001. szeptember 11-e óta senki nem kérdőjelezi meg, azzal azonban sokan vitatkoznak, hogy lehet-e minden áron folytatni ezt a valós és vélt ellenségekkel szembeni harcot. Azaz szabad-e feláldozni az alapvető – például a levelezéshez vagy a magánélet sérthetetlenségéhez fűződő – emberi jogokat a terroristákkal vívott háború oltárán? Megalapozottan tekinthető-e a világ valamennyi polgára potenciális bűnözőnek?
Amerika – amelyről sokáig és sokan azt hitték, hogy demokratikus politikai berendezkedése okán önmagában garanciát jelent a szabadságjogok szavatolására – szerint igen. A demokrácia őshazájának tartott Egyesült Államok – elemzők szerint nagyhatalomból birodalommá átlényegülve – sajátjain kívül Európa polgárainak milliói után is kémkedik, durván belegázolva a privát szférába. Talán nem véletlen, hogy a kémprogram leleplezése óta Obama népszerűsége nagyot zuhant a tengeren túl, az amerikaiak 43 százaléka pedig úgy véli, Washington túl messzire ment a polgári szabadságjogok korlátozásában a terrorizmus elleni harcban. Márpedig bennünket, kelet-európai polgárokat igencsak érzékenyen érint mindez, hiszen két évtizeddel ezelőtt azt hittük, végképp leszámoltunk a „mindenki megfigyel mindenkit\" orwelli világával. De a jelek szerint le kell számolni ezzel az illúzióval, belenyugodva a gondolatba, hogy telefonunk, számítógépünk, világhálós jelenlétünk nyitott könyv a Nagy Testvér számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!