Talárosok, mint a demokrácia sírásói?

Bár a hivatalos indoklás szerint ezzel csak az igazságügyi rendszer függetlenségét akarták megerősíteni, a román politikum viselt dolgait ismerve nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy célja valójában az volt, hogy lekötelezze a bírói és ügyészi kart a politikai osztály tagjai iránt, hogy elnézőbb elbánásban részesüljenek abban az esetben, ha valamilyen korrupciós ügy miatt az igazságszolgáltatás célkeresztjébe kerülnek.

A rendszert aztán még néhány kategóriára – köztük a parlamenti képviselőkre is – kiterjesztették, ami joggal verte ki a biztosítékot minden jóérzésű polgárban.

Bár távol áll tőlünk a szociális demagógia, azért

A méltánytalanság által keltett közfelháborodás nyomán aztán egyes rétegek különleges nyugdíjait törvényi úton felszámolták – az igazságszolgáltatási nyugdíjak azonban azóta is érinthetetlenek.

Elsősorban éppen a kedvezményezetteknek „köszönhetően”: vagy a legfelsőbb bíróság, vagy a bírák és ügyészek szakmai felügyeletét ellátó igazságszolgáltatási tanács támadta meg a különleges nyugdíjaik eltörlését tartalmazó törvénytervezeteket –

Mint ahogy most is történt.

Mindezt olyan körülmények között, hogy az ország az előző években hatalom levő kormányok felelőtlen költekezései miatt a csőd szélére került, és rekordszintet ért el a költségvetési hiány, ami miatt a jelenlegi kormánynak megszorító intézkedéseket kell bevezetnie.

Nyugodtan kijelenthető: az ügyben érintett igazságügyi szervek képviselői ismét csak tanúbizonyságot adtak arról, hogy teljes mértékben elszakadtak a romániai valóságtól, nem érzékelik, hogy a költségvetési hiány miatti válsághelyzetben, amikor a hiány lefaragását célzó megszorító intézkedések mindenkinek zsebbe vágnak, egy ilyen döntéssel csak a felháborodást növelik, valamint azt az érzést, hogy a talárosok nem az állampolgárokat szolgálják, hanem elsősorban a saját anyagi érdekeiket.

– azt, hogy a kormány nem várta ki az igazságszolgáltatási tanács számára a nem kötelező érvényű állásfoglalás kiadására megszabott 30 napot a törvény elfogadásával –, miközben eddig ezt még soha, egyetlen jogszabály esetében sem kifogásolták.

Elképesztő, hogy a kilenc alkotmánybíró közül öt nem volt képes belátni, hogy ezzel a döntéssel csak a dühöt gerjesztik az emberekben, akik ennek nyomán várhatóan még nagyobb arányban támogatják majd a jelenlegi rendszerpártokat és a hozzájuk kötődő intézményeket leváltani akaró szélsőséges erőket.

Igaz, mindez egyenes következménye annak, hogy

Márpedig jelen körülmények között valóban tarthatatlan, hogy a bírák és ügyészek olyan, kivételezett kasztot képezzenek, amelynek tagjai akár 48 vagy 50 éves korukban is nyugdíjba vonulhatnak, nyugdíjuk összege pedig megegyezhet az egyébként szintén kiemelkedő fizetésükével.

Mindezek mellett is

Éppen ezért jogos a kormány igyekezete, hogy a jelenleginél méltányosabbá tegye a rendszert, és tíz év alatt, fokozatosan 65 évre emelje a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát, a nyugdíj összegét pedig a fizetésük 70 százalékában maximalizálja – ami, mint láttuk, még mindig meghaladná a havi tízezer lejt.

Ám a kormányzati igyekezetet a kiváltságaikat védő bírák és ügyészek ellenállása mellett a koalíción belüli nézeteltérések is akadályozzák.

mint anno Nagyváradon és Biharban, ezért nem tud mindent buldózerként keresztülvinni, mert nincs abszolút többsége, és figyelembe kell vennie a koalíciós partnerek álláspontját is.

A dolgát pedig csak nehezíti, hogy a Szociáldemokrata Pártot jelenleg ügyvivőként vezető Sorin Grindeanu folyamatos kampányüzemmódban van.

Egyrészt rövid távú célok miatt: szeretné elnyerni a párt hivatalos elnöki tisztségét a következő kongresszuson. Emiatt ugyanakkor fölösleges lenne ennyire bedobnia magát, hiszen jelen állás szerint egyedüli jelöltként indul, és bár bírálói szerint nem rendelkezik kiemelkedő képességekkel, ilyen körülmények között várhatóan azért még ő sem lesz képes a második helyen végezni.

Ugyanakkor a súlyos gazdasági problémák miatt

A PSD már csak azért is nyeregben érezheti magát, mert a koalíciós pártok között ő rendelkezik a legnagyobb frakcióval, így nélküle nem lenne meg a parlamenti többség, ugyanakkor a kormányalakításkor „nagyvonalúan” lemondott a miniszterelnöki tisztségről, hogy a népszerűtlen megszorító intézkedéseknek ne a párt vezetője legyen az arca – így aztán abban a kényelmes helyzetben van, hogy egyfajta belső ellenzékként viselkedhet a kormányban.

Ennek egyik elemeként most

arra azt esetre, ha a partnerek nem fogadják el a javaslatát egy munkacsoport létrehozására az elutasított törvény újbóli kidolgozása érdekében, amelyben a bírák és az ügyészek képviselői is helyet kapnának.

És mintha piacon lenne, arról beszél, hogy nem tíz, hanem tizenöt év alatt emelnék 65 évre a nyugdíjkorhatárt, a nyugdíjat pedig nem a fizetés 70, hanem 75 százalékában állapítanák meg – mintha egyik alkotmányosabb lenne a másiknál.

Látható, hogy miközben a kompromisszumok embereként szeretné feltüntetni magát, valójában a bírói és ügyészi karral fennálló jó viszonyt szeretné megalapozni – hiszen ki tudja, mit hoz a jövő.

Mindeközben

Pedig az ilyen játszmákkal csak ugyanazt az eredményt éri el, mint a talárosok: az elmúlt választásokon megtapasztalhattuk, hogy egyre több romániai választópolgár csömörlött meg a hagyományos pártok és intézmények viselkedése miatt, és annyira vágyik a radikális változásra, hogy immár a szélsőségeket is elfogadhatóbbnak tartja a jelenlegi fősodratú erőknél és az általuk hozzájuk közel álló személyekkel feltöltött állami intézményeknél.

Mindeközben a különleges nyugdíjak rendezésének további anyagi vonzatai is vannak, hiszen az EU-s források folyósításának egyik feltételéül szabták meg, amelynek elmulasztása 231 millió euró elvesztését jelenti.

Ezért jelentős felelősség hárul a kormányra, hogy betartsa a formai követelményeket is az új jogszabály kidolgozásakor, de még nagyobb az alkotmánybíróságra.

Ha ugyanis a taláros testület ismét alkotmányellenessé nyilvánítja, azzal megadhatja a kegyelemdöfést a romániai demokratikus intézményekbe vetett bizalomnak.