2009. március 16., 12:122009. március 16., 12:12
Bukarest úgy viselkedett, mint az az uborkafára felkapaszkodott proli, aki bekönyörgi magát az úri klubba, majd miután befogadták, első dolga az, hogy sáros csizmában végigcaplat a perzsaszőnyegen, majd hangos böfögés kíséretében a padlóra sercint. Józan ésszel szinte felfoghatatlan, miért kellett a Magyarország és Románia között az elmúlt tizenöt évben nagy nehezen viszonylag normálissá tett viszonyt a kampányérdekek martalékául dobni. Merthogy Sólyom megalázása egyértelműen az európai parlamenti és az államfőválasztások előtti kampányfogásnak tekinthető. Ennek fényében válik igazán cinikussá Traian Băsescu ünnepi üzenete, amelyben épp akkor szólítja fel a romániai magyarokat, hogy legyenek büszkék román állampolgárságukra, amikor Bukarest a ceauşescui fasiszta kommunizmus idején megismert retorikával minősíti bölcsnek és megfontoltnak Sólyom látogatásának nemkívánatossá nyilvánítását. Az indok – amely szerint válság idején nem tesz jót a kétoldalú kapcsolatoknak, ha a magyar államfő kiáll az erdélyi magyar közösség autonómiája mellett – a Monty Pythoni abszurd jeleneteket idézi: mintha attól kéne tartani, hogy menten kitör a forradalom, miután a magyar államfő másfél kiló autonómiát csempész be a Székelyföldre barettsapkája alatt. A kampányérdeken túlmenően ugyanakkor az ügy még egy vonatkozására figyelnünk kell. Úgy tűnik, mintha a környező országok Magyarország gyengeségét kihasználva, ha nem is előre egyeztetett forgatókönyv alapján, de egymás példájából okulva indítottak volna támadást az elmúlt két évtized eredményei, a Kárpát-medencében élő, szétszakított magyarság egymásra találása ellen. Márpedig ez azt az üzenetet hordozza, hogy Bukarest a hangzatos ünnepi üzenetek ellenére még mindig ellenségként tekint a magyarokra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok