2009. március 23., 11:262009. március 23., 11:26
Mivel a kiszivárgott balatonőszödi beszéd után az anyaország a legsúlyosabb politikai-közéleti zavargásokat élte át a rendszerváltás óta, joggal tehető fel a kérdés: milyen mozgásokat generál az újabb gyurcsányi fordulat? Az már első látásra világos, hogy Gyurcsány – az Őszödöt követő zavargásokhoz hasonlóan – most sem gondolja komolyan, hogy lemond a politikai hatalomról.
Ezt igazolja, hogy pártja éléről semmi szín alatt nem kíván távozni, holott irányítása alatt a magyar gazdasággal együtt a szocialista alakulat népszerűsége is történelmi mélypontra süllyedt. Arról nem beszélve, hogy az MSZP elnökeként továbbra is döntő befolyást gyakorol majd a kormánya esetleges bukása nyomán felálló új kabinet politikájára, illetve az új miniszterelnökre.
Ebből is kitűnik, hogy a lemondást egy pillanatig sem emlegető Gyurcsány politikai karrierjének megmentése, megtépázott arculata kikozmetikázása céljából rántotta elő az önmaga elleni bizalmatlansági indítvány ötletét, támogatásra lelve ama párttársai körében is, akik már régóta pokolba kívánják, viszont botránytól tartva nem merték kezdeményezni a félreállítását.
Nehezen hihető, hogy a távozva maradás megoldását választó miniszterelnök nem gondolt volna arra, pártja kiknek a támogatásával tud majd új többségre szert tenni az Országgyűlésben, e tekintetben pedig kizárólag a szabad demokraták és az MDF jöhet szóba.
Előbbiek már régóta hajtogatják, hogy számukra elsősorban Gyurcsány személye a kormányba való visszatérés gátja, a „megbokrosodása” óta a felszámolás útjára lépett MDF pedig minden eddiginél könynyebben kapható lesz egy új kormány támogatására.
Amely, valljuk be, a jelenlegi helyzetben Gyurcsány és a szocialisták számára a túlélés esélyét jelentené ugyan, nem vetne véget viszont a hosszú ideje húzódó politikai agóniának, amelyre csakis a választások jelentenék a gyógyírt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok