2009. október 16., 12:122009. október 16., 12:12
Mármost e sorok szerzője immár több ízben is leszögezte, hogy semmi baja a homoszexualitással, amíg azt a helyén kezelik, azaz olyan jelenségként, amely a társadalom egy kis csoportjának magánügye.
Amint azonban a rosszul értelmezett, fetisizált egyenlősítés keretében valami pozitív, követendő társadalmi példaként próbálják beállítani, esetleg relativizálni kívánják a nemi önazonosságot, már inkább hajlamos egy agresszív, a jogvédő küzdelmet öncélú tevékenységként művelő kisebbség szellemi terrorjaként értelmezni, amelyből elsősorban saját maguk számára akarnak anyagi vagy politikai tőkét kovácsolni.
Ezért arról sincs meggyőződve, hogy ördögtől való homoszexuális újoncokat fölvenni a hadseregbe – csak éppen azt vitatja, hogy most, amikor például Afganisztánban a megszálló szövetséges haderő éppen egy kiadós vereség küszöbén áll, az a legfontosabb kérdés, hogy a besorozandó személy egy igéző dekoltázstól vagy egy szőrös férfifenéktől jön izgalomba. Persze lehet, hogy a háttérben mégis a totális béke felé vezető vízió áll. (Merthogy ugye Obama azért kapta a Nobelt, mert olyan jófej víziói vannak a nukleáris leszerelésről, a klímavédelemről meg a konfliktusok tárgyalásos rendezéséről.
Ezúton jelezném a Nobel-bizottságnak, hogy nekem is nagyon klassz vízióim vannak, tessék mondani, hol lehet szmokingot bérelni, és mikor mehetek Oslóba a békedíjamért?) Szóval hogy Obama széles körű klasszikus műveltséggel rendelkezik, és tudja, hogy az ókori Thébának volt egy félelmetes elit alakulata, a Hierósz Lókhosz, azaz a Szent Sereg.
Ez a nagy harcértékkel bíró, háromszáz fős sereg kizárólag homoszexuális párokból állt, azon az elven, hogy a szeretett személy közelsége az átlagosnál is elszántabb harcra sarkallja a katonát. Most tessék elképzelni ugyanezt az elvet a mai, korszerű fegyverekkel kombinálva: bevetés közben a tengerészgyalogos párjának is imponálni akar, ezért kétszeres erőbedobással harcol, a csatát követően pedig a hálóterem vagy a sátor meghitt magányában egymáséi lehetnek, így a szexhiány miatti frusztráció is kizárt. Íme hát Amerika csattanós válasza a bírálatokra: a Szent Sereg meleg katonáinak áldásos tevékenysége nyomán szivárványszínű úton menetelhetünk a világbéke felé.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.