2009. február 04., 00:042009. február 04., 00:04
Sajnos a helyzet azóta nem sokat változott, a romániai fegyveres erők és igazságügyi szervek működését helyenként totális fejetlenség jellemzi, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a bűnüldözés sikerességét. A román hatóságoknak a két halálos áldozatot követelő brassói rablógyilkosság kellett ahhoz, hogy lehulljon a hályog a szemükről, és belássák: a rendszer nem működik. A hazai börtönökben bármelyik köztörvényes bűnöző részesülhet eltávozásban, ha meggyőzően hajtogatja, hogy aktivitás hiányában lesüllyednek a heréi, az ügyészség vakon hisz a megvezetett törvényszéki orvosoknak, és nem fellebbezi meg a szabadlábra helyezést, később pedig a fegyház egyszerűen elfelejti közölni a rendőrséggel, hogy a fogvatartottnak esze ágában sincs visszatérni a rács mögé.
Eközben egy volt rab Strasbourgban pert nyer a román állam ellen amiatt, hogy a hatóságok még eljárást sem indítottak a sérelmére a börtöncellában elkövetett nemi erőszak ügyében. Ugyanez a helyzet a hadsereg kötelékeiben is, példa erre a Bukarest melletti fegyverraktár kifosztásának esete. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy senki nem akar belügyminiszter lenni Romániában. Persze kilóg a lóláb a legújabb távozó, Liviu Dragnea magyarázata mögül is, egy intézmény hatékony működésének ugyanis nem az anyagi források megléte az egyetlen záloga. A brassói rendőröknek valószínűleg akkor sem szúr szemet, hogy Serghei Gorbunov a kapitányságtól macskaugrásnyira működő edzőteremben püföli a homokzsákot, ha kétszer magasabb a fizetésük a mostaninál. Az pedig sehová sem vezet, hogy a főügyészségtől a legfelsőbb igazságszolgáltatási tanácson át számos intézmény médiaboldogító ankétokat indít a Gorbunov-botrány kapcsán, ennek elcsitulása után pedig marad minden a régiben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok