VEZÉRCIKK – Bő negyed évszázad elteltével is kegyetlen hozzáállást tanúsít Románia az 1989-es forradalom áldozataival szemben: az állam időnként tudomásul veszi a néhány százezer eurós kártérítést kiszabó nemzetközi bírósági ítéleteket, miközben a véreskezű bűnösök túlnyomó többsége vígan éldegél, míg remélhetőleg kínos öröklétre ítéltetik.
2016. július 12., 19:192016. július 12., 19:19
Sajnos nehezen lehet úgy leszámolni a múlt kísérteteivel, hogy a „szellemirtók\" táborában még ma is felismerhetők a diktatúra rémei és a démonok hálás tanítványai. Hathatós munkájuknak köszönhetően a katonai ügyészség tavaly októberben úgy döntött: inkább nem indít újabb, átfogó nyomozást a \'89-es, mintegy ezer halálos áldozatot követelő véres eseményekkel kapcsolatban, ugyanis úgy ítélték meg, a feltételezett bűncselekmények egy része elévült, másik része pedig meg sem történt.
Eredetileg több mint 4500 büntetőjogi per indult, de csak valamivel több, mint száz ügyben emeltek vádat. A tömegbe lövetők egyik kulcsfigurája, Victor Atanasie Stănculescu végül börtönbe került, ám csupán 2008-ban, és hat év múlva már ki is szabadult. Az a tábornok, aki \'89 decemberében a gyilkosságok után végül átállt a felkelők oldalára, és a rendszerváltás után még védelmi miniszteri tisztséget is betöltött a diktatúráról demokráciára átnyergelő lidércek táborában.
Stănculescu életének 89. évében, néhány hete halt meg egy öregotthonban. Az országot kizsigerelő bajtársai nem tartózkodtak a nyilvános, szívhez szóló részvétnyilvánításoktól: például Ion Iliescu szerint a temesvári népfelkelést bizonyítottan vérbe fojtó tábornok „katonai formátumával, komolyságával és szakértelmével\" hozzájárult a forradalom sikeréhez és a román állam új intézményeinek kiépüléséhez.
Igen, nekik köszönhető minden, ami ma nem működik Romániában – például a leszámolás a sötét múlt démonaival. Ilyen körülmények között nagy fegyverténynek tekinthető, hogy a legfőbb ügyészség egy hónapja mégiscsak elrendelte a nyomozást az 1989-es forradalom idején elkövetett gyilkosságok ügyében, és az Emberi Jogok Európai Bírósága is következetesen elmarasztalja a vérontás felett szemet hunyó államot. Ezzel együtt sajnos még mindig nagyon kevés esély van arra, hogy a legfőbb bűnösöket evilágon is szembesítsék szörnyű tetteikkel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!