JEGYZET – Amikor „a nemzetközi helyzet egyre fokozódott”, talán akkor sem volt ilyen forró a Churchill által hidegnek nevezett háború: szinte követhetetlenek az események, illetve ha az ember az egyik hírre kapja fel a fejét, biztos, hogy a másik felett kénytelen elsikkadni, s majd csak másnap ámuldozik, miért is nem figyel mindenre.
2016. augusztus 09., 19:292016. augusztus 09., 19:29
Nem figyelünk, mert átlagemberek vagyunk, nem tudunk egyszerre annyifelé figyelni, s az összefüggések sem mindig elég világosak. Ferenc pápa kijelentésére viszont nem lehetett nem odafigyelni, hiszen egyértelműen kimondta: háborúban állunk. Csak a táborok körvonalai homályosak egyelőre, és a hadüzenet sem egyértelmű. Amolyan darabolt, szeletelt hadüzenet.
Ám egy valamiben egészen biztos a szentatya: ez nem vallásháború. Neki is ugrottak sokan, kérték a lemondását, sőt olyasmit is olvastam, hogy kijelentéseivel nagyon nagy károkat okoz az egyháznak. Nem tudom, hogy a pápai vélemények elemzése a teológusokra vagy a vatikáni állam sok mindenben jártas diplomatáira tartozik-e, de semmiképpen sem egy ilyen templomba nem járó, mezei katolikusra, mint jómagam. A felszalámizott hadüzenet viszont tetszik, különösen ha figyelembe veszem az amerikai elnökválasztási kampány mindkét oldalon főtémaként szereplő „ötletét”, miszerint Putyin parancsára orosz informatikusok egyszerűen meghekkelnék az eredményeket.
Ez valóban felizzított hidegháború. Nem mintha Putyin földre szállt angyal volna, de az ilyen ördögábra mégis túlzás. S hogy nem vallásháború?! Akkor mi? Barna hajúak a szőkék ellen, szakállasok a sima arcúak ellen, férfiak nők ellen, gyerekek felnőttek ellen, vagy mondjunk bármit, csak a vallásokat nehogy összeugrasszuk?! Talán nem volt épp elég példa vallásháborúra?! Családon kívülire-belülire egyaránt?! És eredetileg nem éppen egy elég aljas lopással kezdődött az egész?! Hogy a nagy Zeusz nem nyíltan, férfias gerjedelmét megvallva közeledett Európához, hanem egy gyönyörű fehér bika képében?! És a Messze tekintő (vagy Tisztán látó – az Europé név körülbelül ezt jelenti) nem vett észre semmit?!
Nem, nem vette észre az igazi szándékot, épp mert jóhiszemű volt. Talán azt hitte, csak barátkozni akar vele a pofás bika, mit is akarhatna egyebet? Talán megsimogatta, megkérdezte, nem éhes-e, gügyögött neki, ahogy a fiatal lányok becézgetik az ilyen-olyan kisállatokat. Nem gondolta, hogy elszáguldhat vele. Távolba néző szeme nem látott veszélyt. Csak amikor már késő, nagyon késő volt.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!