JEGYZET – A magát szakértőinek nevezett kormány tagjai az eddigiek során nem nagyon jeleskedtek professzionalizmusból, legföljebb abban a szorgalomban, ahogyan politikai függetlenségüket emlegették.
2016. július 12., 19:162016. július 12., 19:16
Igaz ugyan: nem tulajdonosai hazai pártoknál szerzett tagsági könyvecskéknek, annál inkább kötődnek a brüsszeli bürokratikus mamutapparátus köreihez, holott mára világossá vált, hogy a brüsszeli papírfogyasztás megabajnokai nem annyira éltetik, mint inkább lefojtják a hajdani vasfüggöny felénk eső részében fél évszázadon át annyira vágyott európai közösségi gondolat lángját.
Egyszóval: aki Brüsszelben jeleskedik, nem biztos, hogy honi tájakon valamilyen problémás szakminisztérium élén is ki fog tűnni. Ahogy „szakértőink\" hamar bizonyították is a nagy arroganciával megtett különböző kontár kijelentéseikkel. Az eddigi minisztercserék egyenként és nagy felhajtás nélkül történtek, de mostanra talán a sorozatos mellébeszéléseket a kormányfő megsokallta, és egyszerre négy emberét menesztette.
Nem tudom, okként mire gondolt, nekem az az 1990 előtti hosszas gyakorlat jutott eszembe, amit – a haltetem „illatának\" mintájára – a fejétől egészen a farka végéig minden szinten alkalmaztak. Kőkemény következetességgel, hisz a legkisebb vezető kinevezésekor is az volt a szempont, hogy szakmailag ne értsen a vezetendő területhez. Akkor ugyanis fél, tehát irányítható, vagyis nem fog kialakítani semmiféle szaktudásalapú klikket maga körül, így pedig legalább tőle nem kell majd félnie senkinek.
Valószínűleg EU-szinten is hasonló meggondolásból alkalmaztak hasonló szempontokat, gondoljunk csak a jog területén évekig mindenhatónak kikiáltott asszonyságra, akiről később kiderült, hogy még köszönő viszonyban sem állt a hatalma alá gyűrt szakterülettel – ellentétben a mi jelenlegi szakértő miniszterelnökünkkel, aki EU-biztosként épp tanult szakmájában jeleskedett, nem is akárhogyan rázva gatyába az Unió különféle agrárproblémáit. Kár, hogy itthon hagyja a békát a mezőgazdaságon ücsörögni, éppen szakértelmére hivatkozva. Rossz nyelvek szerint így készül a választások után is egy újabb szakértői kormány élére állni. Ki tudja. Ilyen melegben ne is foglalkozzunk találgatásokkal, tőlünk úgysem függ jóformán semmi, majd kiderül, hogy döntenek a „szakértő\" illetékesek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!