VEZÉRCIKK – A Real Madrid futballklub vezetősége elégedetlenségét fejezte ki a labdarúgó-Bajnokok Ligája idei kiírásának szombati döntője előtt amiatt, hogy a városi rivális Atlético Madrid nem lépett vissza az összecsapástól, így a pályán kellett megküzdenie a trófeáért.
2016. május 29., 19:292016. május 29., 19:29
A királyi gárda illetékesei úgy vélekedtek: a rivális együttes rontotta az esélyeiket azáltal, hogy vállalta a párharcot, hiszen Cristiano Ronaldóékat már az elődöntők után kihirdetik BL-győztesnek, ha az ellenfél eláll a döntő összecsapástól.
Sportbarátoknak és futballszurkolóknak mondani sem kell, mekkora képtelenség a fentebb leírt forgatókönyv. Hogy például a labdarúgásban teljesen elképzelhetetlen az olyasfajta hozzáállás, miszerint egy csapat saját előmenetele érdekében azt sugallja: az ellenfél jobban tenné, ha eláll a férfias küzdelemtől, önként átadva a babért a riválisnak. Ám mint tudjuk, a sporttól eltérően a politika olyan megmérettetés, ahol nem a tisztességes versengés elvei és szabályai érvényesülnek. A tisztségekért, a hatalomért zajló harcban minden írott és íratlan szabály alárendelődik a célnak, amely természetesen az eszközt is szentesíti.
A választási kampány véghajrájában az RMDSZ első számú prioritása „sportot űzni\" az ilyesfajta machiavellizmusból. A szövetség számos politikusa – az alakulathoz közel álló egyik hírportál hathatós támogatásával – azt sulykolja, hogy az EMNP lesz okolható az erdélyi magyar polgármesterek számának esetleges csökkenéséért, mert úgymond a néppárt a szavazatokat megosztva önálló jelöltet indít, sőt sok esetben román jelöltet támogat a magyar jelölt ellenében a helyhatósági megmérettetésen. Vagyis az RMDSZ alternatíva nélkül képzeli el a politikai versengést: ne kelljen szembeszállnia versenytársakkal, a szavazócédulán pedig kizárólag az ő jelöltjeinek a neve szerepeljen.
Ez a hatalmi alapállás teljesen érthető lenne, ha a nyolcvanas években járnánk, vagy ha napjaink Romániájában még mindig az egypártrendszer, nem hivatalos államformaként pedig a kommunista diktatúra uralkodna. Csakhogy a mai többpártrendszer, a politikai pluralizmus közepette a kizárólagosságra való törekvés enyhén szólva is nevetséges és kontraproduktív. Sportnyelven szólva: felrúgja a fair play szabályait.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!