2009. június 05., 13:162009. június 05., 13:16
Mindezek után már csak bosszankodhatunk amiatt, hogy ez nem valamelyik közép-európai politikusnak jutott eszébe. De most, hogy immár közkinccsé vált az ötlet, jó lenne, ha haladéktalanul hozzákezdenének a helyi viszonyokra való átültetéséhez. Természetesen nem csak a közlekedési tárcára gondolok: minden kormányintézmény – a miniszterelnöki hivatalt is beleértve –, valamint alacsonyabb rendű hivatal közönségszolgálattal foglalkozó munkatársait be kell íratni a dumaszínház-tanfolyamokra. Higgyék el: ennek nyomán jelentősen javulna az életminőség.
Ha például már három évvel ezelőtt is működött volna a tanfolyam, talán az őszödi beszédnek is más lett volna a következménye. Ha a megbukott miniszterelnök a huszárfolklór elemei helyett lazán anekdotázgatva, egy-két anyósviccel és jópofa kocsmai történettel megspékelve tárja a nyilvánosság elé az elkúrás tényét, a médiakövetkezmények talán nem a tévészékház felgyújtásában, hanem egy-két Showder Klub-fellépésben merülnek ki.
Ugyanígy, ha a jelenlegi kormányfő az adóemelést és a többi gazdasági megszorító intézkedést szellemes kiszólások özönével (például: vergődik, mint a partra vetett off-shore cég, ééérted?) tompítaná, talán növelni tudná kormánya népszerűségét. Romániában ki lehetne próbálni a módszert, hiszen mindjárt feloldaná a feszültséget, ha a magyar intézményvezetők leváltását egy-két mórickás vagy magyar-, illetve zsidóvicc között jelentenék be.
Az új kommunikációs stratégia nyomán egészen más értelmet nyerne néhány, eddig negatív kicsengésű szólásunk. Például politikusi körökben a „kiröhögtettem magam” egyenesen dicsekvésszámba megy majd, hiszen azt jelenti, szereplését kedvezően fogadta a közönség. Mint ahogy azt is büszkén mondogatjuk majd a hozzánk látogató idegeneknek, hogy lám-lám, ami nálunk zajlik, az kész röhej.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok