JEGYZET – Ha az ipari termelés nem is nagyon látszik ki a béka ülepe alól, egy ágazatban le sem képesek állítani a gyártósort.
2016. december 19., 13:392016. december 19., 13:39
Talán mert nem is hagyományos gépeket használnak, hanem az ember folyamatosan frissülő, dinamikus, kreatív alkotóerejére hagyatkoznak, ugyanis a szellemileg legtermékenyebb részünk, az agyunk ludas a dömpingben. Sok mindenre képes a szürkeállomány, hisz az idők során a tűztől és keréktől kezdve az atombombáig és a számítógépig derekasan megtette a magáét.
A baj akkor jön, amikor valakit épp azért fizetnek, hogy jobbnál jobb ötletekkel álljon elő, de hiába is kísérletezik, csak üresjáratban kattog az a fránya elme, és semmi érdemlegeset nem tud magából kitermelni. Ilyenkor két lehetőség marad: az egyik az adott állásból való kilépés, a másik pedig a tartalékban mindig bőven felhalmozott spanyolviaszhalmazba jó mélyen beletúrni, és onnan kiemelni valamit. Köztudott, hogy nálunk a becsületbeli lemondás az olyan, mint a fehér holló, úgyhogy marad a spanyolviasz ki tudja hányadik újrafelfedezése.
Ez történt nemrégiben is, amikor a megboldogult szakértői kormány tanügyminisztere valami nagyon maradandót akart maga után hagyni, de semmi épületes nem jutott eszébe, csak egy hangzatos, az adható házi feladatok időtartamát fővesztés terhe alatt szabályozó törvény. Amikor meghallottam, azt hittem elnéztem a naptárt: ez már valami farsangi komédia, de kiderült, tévedtem. Aki életében nem állt szemben egy hat és tizennyolc év közti korosztályoknak huszonvalahány tagú közösségével, annak is világos, hogy ilyesmit még egy ilyen, aránylag kisszámú osztályban sem lehet előírni, nemhogy országos érvényű törvényt faragni hozzá! Enyhén szólva bődület. Mert egy tanerőnek startból kell annyit tudnia, hogy van gyermek, akinek szükséges otthoni feladatot adni, és van, akinek nem.
Továbbá: van olyan, akinek a tananyag megértéséhez és elsajátításához elég a rendesen megtartott órán jelen lennie, ha valamit nem ért, megkérdeznie, és arra választ is kapnia. Más gyermek inkább otthoni se-gítséggel végzi el mindezt. Van, aki csak átlapozza a leckét, mintegy felidézi és rögzíti a hallottakat, van, akinek kétszer-háromszor is el kell olvasnia. Sajnos viszont, hogy a tanerők közt is van, akinek a miniszteri törvény az szentírás, van, akinek bárgyúság. Ezzel vége is a pszichopedagógiai kiselőadásnak, döntsön mindenki, ahogy jónak látja. Engem ez már nem érint, én ugyanis épp készülök egy jót csámcsogni az új tanügyér emelkedett „gyöngyszemein”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!