VEZÉRCIKK – Végeláthatatlan egymásra mutogatás jellemzi az úgynevezett független szakértői kormány, az „anyósülésre” kényszerült parlamenti pártok és a változás szele által régóta hátrahagyott államfő kapcsolatát.
2016. április 20., 19:582016. április 20., 19:58
A fejetlenséget tetézi a választási év: a hatalomban érdekeltek nem győzik ide-oda húzni-tolni, megragadni vagy hárítani az érdemeket, illetve a felelősséget.
Az elmúlt időszakban megalkotott törvények, rendeletek, módosítások, tervezetek szinte mindegyikén érződik a gazdátlanságból fakadó zűrzavar. Miközben a parlament előszeretettel hozakodik elő a választóknak kedves kampányintézkedésekkel, a kormány csak vonogatja a vállát, hogy mégis miből lesz pénz rájuk, az elnöki jóváhagyás pedig kiszámíthatatlan annak függvényében, hogy hanyatló népszerűségén javítana, vagy a józan eszére hallgat.
A gyermekgondozási díj korlátainak sokak által üdvözölt eltörlése nehéz helyzetbe hozta a megörökölt hiánycélokkal viaskodó Cioloş-kabinetet, amely a törvény elfogadása után a pártoktól várta a pluszforrások megnevezését is. Ám jött Klaus Johannis, aki a gyedtörvény kihirdetésekor elegánsan visszahelyezte a terhet a kormány és az új munkaügyi miniszter vállára, mondván, nem szabad könyvelőkként gondolkodniuk: ültessék csak szépen gyakorlatba az intézkedést.
A korábbi szaktárcavezető leváltását is a kellő megalapozottság hiánya eredményezte: a közalkalmazottak egységes bérezéséről szóló, elhamarkodott kormányhatározat-tervezetet maga a miniszter sem vállalta fel, igazat adva a tiltakozó szakszervezeteknek. A bizonytalanság pedig a mindennapi életre is kihat: a hitelcseretörvény elfogadása körüli káosz például teljesen felbolygatta az elmúlt évek egyik legnépszerűbb kormányprogramját, az Első otthont – a bankok hatásos fenyegetőzése miatt egyrészt kiapadófélben van, ugyanakkor sok ingatlanépítőt elriasztott attól, hogy elfogadja a vásárló számára kedvező hitelkonstrukciót.
A homályos anyagi háttér, az alkalmazási módszertan kidolgozásának késlekedése, a széles körű támogatottság hiánya egy alapvetően jó törvényt is használhatatlanná tesz. A kusza hatalmi viszonyok közepette pedig ma még azt is nehéz megállapítani, hogy ezért ki a felelős.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!