2009. augusztus 07., 10:572009. augusztus 07., 10:57
Sőt az ottani magyarok budapesti idő szerint éltek, ami komoly kihívás elé állította azokat, akik ezzel nem voltak tisztában, és valamilyen rendezvényt kívántak megszervezni. Persze előfordulhat, hogy ez csak az ország visszamaradottságának volt köszönhető. Hiszen annak idején, amikor úgy 1993 körül arra jártam, a magyar zászlóval és magyar felirattal ellátott középület melletti közért kongott az ürességtől, a visszaúton pedig öt napig élvezhettem a csapi határátkelő vendégszeretetét, a lelkiismeretes ukrán határőrök és vámosok ugyanis szerettek alaposan átvizsgálni minden autóbuszt, ami 84 jármű esetén kissé elnyújtja a várakozási időt. Hanem ma már össze sem lehet hasonlítani a közállapotokat az akkoriakkal. Ukrajna jóval fejlettebb, ezért aztán ma már egészen természetes, hogy ők sem maradhatnak ki a Hogyan igyekezzünk állandóan vegzálni és lehetőleg megalázni a magyarokat? című játékból. A narancsos forradalom „demokrata” hőse, Viktor Juscsenko képviselte nacionalista kurzus eredményeként ma már olyan tankönyvek látnak napvilágot, amelyek az ukránok történetét egymillió évvel ezelőtt, az őskortól kezdik tárgyalni, leszögezvén, hogy az első ősemberek a mai Ukrajna területén épp Kárpátalján éltek. Egy városi legenda szerint valamelyik tankönyv vonatkozó leckéjének végén az egyik feladat így szól: Írj rövid fogalmazást az ukrán ősember mindennapjairól… Már el is képzelem, amint a kis Szerhij buzgón nekilát, és romantikus történetet fabrikál arról, amint Volodomir Hörrg, a kissé szőrös, ám annál ukránabb ősember reggel előmászik barlangjából, amelynek bejárata fölött cirill betűkkel olvasható a neve, majd rövid testgyakorlást követően felvonja a növényi eredetű anyagokkal megfestett ukrán lobogót, közben pedig elhörgi a himnuszt. Majd pedig útnak indul, hogy agyonverjen néhány gaz betolakodó magyar ősembert, akiket arról lehet felismerni, hogy nyereg alatt puhított őslajhárhúst esznek, és rendszerint háromujjú őslovakon (Hipparion) ülve gyakorolják a hátrafele nyilazást. Mindezt természetesen kizárólag a szeretett haza, Ősukrajna még nagyobb dicsőségére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok