JEGYZET – Mielőtt beteljesedett volna a szólás igaza, a gyors utolérés és lefülelés, hírhedett sánta kutyáink, az országot vezető pártfonadék, hirtelen feltalálta az ellenszert, illetve helyesebben az ellentámadás szerét: megálltak, lecövekeltek, hogy ne látszódjék bicebócaságuk oka, és büszkén feltartott fejjel várták az utánuk loholók beérkezését.
2017. március 28., 23:412017. március 28., 23:41
Ez igen, micsoda ötlet! Gondolom, hamarosan világszabadalmaztatják is, elindítják a győzedelmes romanikum népszerűsítésére a kampányhadjáratot: tanulja meg mindenki, valójában milyen is az igazán jó hazudozás. Hát ilyen! Mi, sajnos, már jó ideje tanulgatjuk saját bőrünkön, de ilyen magas fokra talán még sosem hágott a sánta kutyák hordája. A választások előtt bedobták a létező és lehetetlen ígéretek sortüzét, de a kormányalakítás első pillanatainak bénázása érezhetően megtépázta hitelüket. Próbálkoztak a jól ismert hebegő-habogó tagadással, hogy nem is tudják, ott se voltak, nem látták, nem ismerik stb., és valószínűleg ekkor születhetett meg a taktikaváltás ötlete: nem tagadni kell, hanem büszkén vállalni a hazugságot.
Lényegében nagyon rokon a kezdetlegesebb tagadással és másra mutogatással, de a sűrűn emlegetett hittel láthatóan sikerült más vágányra terelni a kormány békésen állomásozó szerelvényét, s így máris elhitetni, hogy valójában kegyetlenül robog az a fránya vonat. Olyannyira, hogy bár még csak az év első három hónapját tudjuk lassan magunk mögött, a fejlesztési miniszter asszony, akit az államelnök röviden megfosztott miniszterelnöki álmaitól, de épp emiatt megkönnyebbülhetett a bokrok mögül állítólag őt és családját fenyegető életveszélytől, és bejelentette: az idei évre nincs több pénz. Az adminisztrációs testületnek talán még csurran-cseppen valami, de aki azt hitte, hogy a kampányban beígérteknek valós alapjai vannak, az sürgősen váltson hitet.
Hát igen, ismét a hit. Az egyszeri bankrabló is azt mondta, a hite miatt csukták le, ugyanis azt hitte, nem kapják el. Huszonhét év alatt sok kaotikus helyzetet értünk már meg, de ilyen kuszaságot, mint ez a mostani, aligha. Hisz egy másik miniszter azt mondja, nagyon is van pénz, csak a világosan átlátható elherdálási stratégia hiányzik. Közben viszont úgy csúszunk lefele, mint a jobbfajta csúszdákon a vígan ordibáló gyerekek. S ha valaki netán nem értette volna, miért vált hirtelen olyan sürgőssé a börtönök felfrissítése, íme a magyarázat: a büszke sánta kutyafalka hite megingott, s már egyáltalán nem olyan biztos a zárka hűvösének az elkerülése.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok