JEGYZET – Nevelni bármilyen körülmények között lehet, „röptében” vagy útközben, ahol épp szükséges. Jómagam teszem is úton, útfélen, mikor hol.
2017. január 02., 23:392017. január 02., 23:39
Legutóbb egy taxiban tettem: beülök, a sofőr int, hogy üljek le, ő közben nyugodtan folytatja a telefonbeszélgetést. Amikor befejezi, felém bök a fejével, mintegy jelbeszéddel kérdezve, hová mennék. Köszönök, Bună ziua, mire ő foghegyről: Bună!
Na ez az a szó, ami heveny allergiás rohamot vált ki bennem, azonnal érzem, hogy láthatatlanul ugyan, de a lelkem azonnal megtelik piros kiütésekkel, és nagyon kell vigyáznom, nehogy a visszakezet használjam. Megmondom a címemet, és hozzáfűzöm: a jövőben próbáljon meg azzal a köszönési formával válaszolni a klienseinek, ahogyan ők köszöntik magát. Mi, fiatalok, így beszélünk, már nem úgy van, mint régen volt, a rohanó világban… Stop! A jólneveltség nem korfüggő. A tökbunkók minden időkben tökbunkók voltak és maradtak, akinek viszont megadatott az a bizonyos otthoni hét éve… Őt nem érdekli, mondjak rá bármit, ő már nem fog megváltozni. Lelke rajta!
Közben elhaladtunk egy épp aznap megszüntetett kényszermegálló előtt, amiről a sajtó időben közölte a sorsát. Mégis ott ácsorgott jó pár ember, várták a másfelé közlekedő buszt. Nekem pedig felhorgadt didaktikus lényem és megjegyeztem: ezek is biztos amolyan megváltozni nem akarók, akiknek nem jut idejük tájékozódni, most aztán toporoghatnak a hidegben. Nem válaszolt, ám hamarosan megérkeztünk. Kérdeztem, mivel tartozom, mondta 5,5 lej, majd gyorsan hozzátette: 5 lej. Hetet adtam neki, mire máris megváltozott: nagyon köszönte, és a szó legszorosabb értelmében bocsánatot kért. Én pedig nagy kegyesen csak nyomatékosítottam, elhümmögve, hogy lám-lám. Amíg kikászálódtam még kellemes ünnepeket, boldog újesztendőt is kívánt, én megköszöntem, viszontkívántam, és kiszálltam.
Nem először történt meg velem hasonló eset, mivel nemcsak az említett bună okoz lelki kiütéseket, de ha jó napot kívánok, és arra odavágják: jó napot, az legalább annyira. Nem értem, hogyha ebben a fránya rohanó világban otthon, a családban nem jut idő a csemetét nevelni is, az iskolában mi a csudával telik el az osztályfőnöki óra?! Ha értenék a programozáshoz, írnék egy olyan programot, ami alapvető jólneveltségi szabályokra oktatna, kezdve természetesen a köszönéssel. S ha az ifjonc csak ezt-azt odavágna, akkor azonnal lefagyna a teló. Hisz az „okosságához” nem ártana röptében némi jólneveltséget is elkapnia!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!