JEGYZET – Nevelni bármilyen körülmények között lehet, „röptében” vagy útközben, ahol épp szükséges. Jómagam teszem is úton, útfélen, mikor hol.
2017. január 02., 23:392017. január 02., 23:39
Legutóbb egy taxiban tettem: beülök, a sofőr int, hogy üljek le, ő közben nyugodtan folytatja a telefonbeszélgetést. Amikor befejezi, felém bök a fejével, mintegy jelbeszéddel kérdezve, hová mennék. Köszönök, Bună ziua, mire ő foghegyről: Bună!
Na ez az a szó, ami heveny allergiás rohamot vált ki bennem, azonnal érzem, hogy láthatatlanul ugyan, de a lelkem azonnal megtelik piros kiütésekkel, és nagyon kell vigyáznom, nehogy a visszakezet használjam. Megmondom a címemet, és hozzáfűzöm: a jövőben próbáljon meg azzal a köszönési formával válaszolni a klienseinek, ahogyan ők köszöntik magát. Mi, fiatalok, így beszélünk, már nem úgy van, mint régen volt, a rohanó világban… Stop! A jólneveltség nem korfüggő. A tökbunkók minden időkben tökbunkók voltak és maradtak, akinek viszont megadatott az a bizonyos otthoni hét éve… Őt nem érdekli, mondjak rá bármit, ő már nem fog megváltozni. Lelke rajta!
Közben elhaladtunk egy épp aznap megszüntetett kényszermegálló előtt, amiről a sajtó időben közölte a sorsát. Mégis ott ácsorgott jó pár ember, várták a másfelé közlekedő buszt. Nekem pedig felhorgadt didaktikus lényem és megjegyeztem: ezek is biztos amolyan megváltozni nem akarók, akiknek nem jut idejük tájékozódni, most aztán toporoghatnak a hidegben. Nem válaszolt, ám hamarosan megérkeztünk. Kérdeztem, mivel tartozom, mondta 5,5 lej, majd gyorsan hozzátette: 5 lej. Hetet adtam neki, mire máris megváltozott: nagyon köszönte, és a szó legszorosabb értelmében bocsánatot kért. Én pedig nagy kegyesen csak nyomatékosítottam, elhümmögve, hogy lám-lám. Amíg kikászálódtam még kellemes ünnepeket, boldog újesztendőt is kívánt, én megköszöntem, viszontkívántam, és kiszálltam.
Nem először történt meg velem hasonló eset, mivel nemcsak az említett bună okoz lelki kiütéseket, de ha jó napot kívánok, és arra odavágják: jó napot, az legalább annyira. Nem értem, hogyha ebben a fránya rohanó világban otthon, a családban nem jut idő a csemetét nevelni is, az iskolában mi a csudával telik el az osztályfőnöki óra?! Ha értenék a programozáshoz, írnék egy olyan programot, ami alapvető jólneveltségi szabályokra oktatna, kezdve természetesen a köszönéssel. S ha az ifjonc csak ezt-azt odavágna, akkor azonnal lefagyna a teló. Hisz az „okosságához” nem ártana röptében némi jólneveltséget is elkapnia!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!