HIRDETÉS

Röptében is lehet

Molnár Judit 2017. január 02., 23:39

JEGYZET – Nevelni bármilyen körülmények között lehet, „röptében” vagy útközben, ahol épp szükséges. Jómagam teszem is úton, útfélen, mikor hol. 

Legutóbb egy taxiban tettem: beülök, a sofőr int, hogy üljek le, ő közben nyugodtan folytatja a telefonbeszélgetést. Amikor befejezi, felém bök a fejével, mintegy jelbeszéddel kérdezve, hová mennék. Köszönök, Bună ziua, mire ő foghegyről: Bună!

Na ez az a szó, ami heveny allergiás rohamot vált ki bennem, azonnal érzem, hogy láthatatlanul ugyan, de a lelkem azonnal megtelik piros kiütésekkel, és nagyon kell vigyáznom, nehogy a visszakezet használjam. Megmondom a címemet, és hozzáfűzöm: a jövőben próbáljon meg azzal a köszönési formával válaszolni a klienseinek, ahogyan ők köszöntik magát. Mi, fiatalok, így beszélünk, már nem úgy van, mint régen volt, a rohanó világban… Stop! A jólneveltség nem korfüggő. A tökbunkók minden időkben tökbunkók voltak és maradtak, akinek viszont megadatott az a bizonyos otthoni hét éve… Őt nem érdekli, mondjak rá bármit, ő már nem fog megváltozni. Lelke rajta!

Közben elhaladtunk egy épp aznap megszüntetett kényszermegálló előtt, amiről a sajtó időben közölte a sorsát. Mégis ott ácsorgott jó pár ember, várták a másfelé közlekedő buszt. Nekem pedig felhorgadt didaktikus lényem és megjegyeztem: ezek is biztos amolyan megváltozni nem akarók, akiknek nem jut idejük tájékozódni, most aztán toporoghatnak a hidegben. Nem válaszolt, ám hamarosan megérkeztünk. Kérdeztem, mivel tartozom, mondta 5,5 lej, majd gyorsan hozzátette: 5 lej. Hetet adtam neki, mire máris megváltozott: nagyon köszönte, és a szó legszorosabb értelmében bocsánatot kért. Én pedig nagy kegyesen csak nyomatékosítottam, elhümmögve, hogy lám-lám. Amíg kikászálódtam még kellemes ünnepeket, boldog újesztendőt is kívánt, én megköszöntem, viszontkívántam, és kiszálltam.

Nem először történt meg velem hasonló eset, mivel nemcsak az említett bună okoz lelki kiütéseket, de ha jó napot kívánok, és arra odavágják: jó napot, az legalább annyira. Nem értem, hogyha ebben a fránya rohanó világban otthon, a családban nem jut idő a csemetét nevelni is, az iskolában mi a csudával telik el az osztályfőnöki óra?! Ha értenék a programozáshoz, írnék egy olyan programot, ami alapvető jólneveltségi szabályokra oktatna, kezdve természetesen a köszönéssel. S ha az ifjonc csak ezt-azt odavágna, akkor azonnal lefagyna a teló. Hisz az „okosságához” nem ártana röptében némi jólneveltséget is elkapnia!

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS