Krónika Online
2017. március 26., vasárnap; Ma Emánuel napja van
Rss Facebook oldal Twitter oldal

Rombolók

Molnár Judit | 2016.12.06. [19:18]

JEGYZET – Közeledem a „házi buszom” újonnan létesített megállójába, és azonnal megszólít egy nagy sírcsokrot szorongató hölgy, idegesen kérdezve: mikor jön már a busz, mert fél, hogy elkésik a temetésről.

Mondom neki, hogy bár állandóan ezzel a járattal közlekedem, de percnyi pontossággal mégsem ismerem a menetrendet, különben sem érdemes betanulni, mert ki van írva. Hová? – kérdez vissza, én pedig rávágom: a megállót jelző tábla alatt. Ott nincs – mérgelődik. Odanézek, valóban nincs. Pedig előző nap új menetrendet ragasztottak ki, miután valaki(k) a régit letépték. Most ennek az újnak is nyoma veszett.

Hogy ne kelljen az elkéséstől félő hölgy zsörtölődését figyelnem, mélyen magasröptű (!!) „elmélkedésbe” kezdek azokról, akik valami miatt nem tisztelik a mások munkáját. Letépik, eltörik, megrugdalják, szétfeszítik – attól függ, miről van szó. Egy alkalommal két kis cinkát kaptam azon, hogy teljes erőből döngetik a buszmegálló vastag üvegfalát. Rájuk is kérdeztem, mi bajuk a szerencsétlen üveggel. De agyacskájukban egész készletet tárolhatnak az esetleges kérdésekre adandó válaszokból, mert azonnal elém köpték a feleletet, miszerint nekem mi bajom van velük, ők energiától duzzadó kamaszok, nem ilyen vén csotrogányok, mint én, és ki kell adniuk magukból a  sok fáradt gőzt. Nem sikerült összetörniük a védőüveget, de valaki több szerencsével járt, mert egyik reggel milliónyi apró darabkában hevert a megálló járdáján.

Igen, ők a már-már intézménnyé vált rombolás zászlóvivői, a kisiskolásoktól egészen a magukat komolynak tartó férfiúk és hölgyemények hadáig. Akik őseiktől öröklött kötelességként teszik tönkre, rombolják le azt, amit készen találnak. Mert soha nem azt tiporják szét, amit ők készítenek el (már ha egyáltalán, de senkit nem szeretnék túlságosan serény munkával sértegetni!), hanem mindig a mások munkájának az eredményét. Feltesznek egy új papírkosarat, másnap behorpasztva a teteje, nehogy bele lehessen dobni a belevalót. A hasznos kiírásokat letépik, kettőbe törik a frissen ültetett fácskát, a padoknak kiemelik egy-egy lécét. Szép, régi házakba beköltöznek, várják, hogy lepukkanjanak a falak, majd továbbállnak egy csicsásabb, puccosabb házba. Az előzőt tegye rendbe az új lakó, ha akarja. De ha okos, akkor nem költ egy fityinget sem a lerombolt épületre, nehogy a friss renoválás másnapján valakinek kedve szottyanjon festékszóróval emlékeztetni a világot arra, hogy őkegyelme útba ejtette ezt a környéket is. Rombolás végett.

Komment




Hozzászólás száma:
Név:
Biztonsági kód
Elfogadom a mércét