VEZÉRCIKK – Dacian Cioloș 100 éves Romániája mindenkié: jól megfér egymás mellett, boldogan éldegél benne Dan Tanasă és az erdélyi magyarság.
2016. október 19., 19:312016. október 19., 19:31
A lassan egy éve kormányzó szakértői kabinet miniszterelnökének minap közzétett programdokumentumából sugárzik a pozitív hozzáállás, utópisztikus jövőkép-ábrázolása pedig olyannyira lelkesítő, hogy az ember azon nyomban pecsételne egyet. Nagy kár, hogy a decemberi parlamenti választásokig még sokat kell aludni, ráadásul a jó elsöprő győzelmét elősegíteni akaró szerző nem méretkezik meg: politikai programját egyelőre csak intelmeknek szánta az utódok számára.
A Románia 100 néven közzétett cselekvési terv az 1918-as események közelgő kerek évfordulója alkalmából szorgalmaz teljes körű politikai és társadalmi megújulást. A dokumentumban rögzített elvek utolsó, 10. pontjában – Támogatom minden román Romániáját alcímen – Cioloș néhány szóban a kisebbségek irányába is eleresztett egy barátkozó közhelyet: szerinte amennyiben felvállaljuk, az ország mindannyiunké, minden állampolgáré, etnikai, hitbéli hovatartozástól, tartózkodási helytől függetlenül.
Az általános megújulás természetesen a romániai magyarság érdeke is, a 2018. december elsejét övező felbuzdulás pedig kihagyhatatlan lehetőséget nyújt arra, hogy közösségünk is felvázolja, deklarálja sajátos ország- és jövőképét, „megvalósíthatósági tanulmányát”. Örökkön örökké tisztelni fogjuk múltunkat, de 2018. december elsején nem gyászhuszárokra lesz szükségünk, hanem olyan talpraesett, cselekvőképes vezetőkre, akik az elkövetkező bő két évben szakítanak ingatag, apró örömökért ide-oda boruló bukaresti politikájukkal, és nyíltan felvállalják azt, akik vagyunk, miközben – még akkor is, ha utópisztikusan hangzik – megingathatatlanul közvetítik azt, amit akarunk.
Nem a könyörgő könnyek áztatta százéves gyulafehérvári nyilatkozatról kell hadoválni, hanem új, a mai problémákra megoldást kereső programot, cselekvési tervet, kiáltványt kell megfogalmazni. És ami legalább ennyire fontos: olyan megbízható politikai és társadalmi partnereket kell találni, akik hosszú távon felvállalják az együttműködést, felvállalnak minket. Még akkor is, ha a szövetkezés nem kecsegtet kormányszereppel vagy jól fizető tisztségekkel. Ez az elmúlt negyed évszázadban nem sikerült, és bizony nemcsak a többségi politikai vezetők felelőssége, hogy ma az ország jóval inkább a magyarüldöző Dan Tanasáé, mint a miénk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!